„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

tolja”, ezért Zala — a vámkölcsönösségre vonatkozó országos javaslattal való egyetértésen túl — azt is törvénybe kívánta foglaltatni, hogy „az olyas idegen portékák, melyeket Magyarország könnyebben megszerezhet az idegenektől, mintsem az örökös tartományoktól, se meg ne tiltassanak, se a tilalomhoz hasonló, jelette terhes vámokkal behozattatni ne akaddlyoytattassa- nak, mert Magyarország Ausztriának coloniája nem lévén, a kereskedésnek az Hy es coloniale sys- temát, mely melktt csak egyedül Ausztriától kellene néki azt szerezni drágábban, amit idegenektől olcsóbban vehet, soha el nem ismérheti”. A vámok kivetésének és mindenkori meghatározásának, megváltoztatásának jogát Zala megye nem a helytartótanácsra — ahogy az országos bizottság javasolta —, hanem egyenesen az országgyűlésre kívánta mházni, és általánosságban is kimondta, hogy az „országgyűlésének elmellőzjsével a kereskedés tárgyában akadályozó intézetek ne tétethessenek”. Ilyen akadálynak tekintette Zala azt is, hogy a magyarországi kereskedelmet leginkább előmozdító zsidóknak sem Ausztriában, sem sok hazai városban nincs joguk „tulajdon neveik alatt kereskedést űzni”, ezért indítványozta, hogy ennek tilalmát el kell törölni.

Részben a kereskedelem, részben pedig az iparűzés szabadságát kívánta megvalósítani Zala megye másik javaslata, amely szerint „a közjóra legcélarányosabbnak lenni látszatik, ha az egész országban mindenféle mesteremberi céhek egyszerre, és áltáljában eltöröltetnek ”. A céhek eltörlését indokolta a számtalan visszaélés, amelyet azok — dacára a rendszabásoknak — elkövettek, de ,,a mesterségeknek szabadon lehető gyakorlása és előmenetele is megkívánja, hogy az minden megszorítások nélkül, minden ember által szabadon eszközöltessék; megnevelkedik még emellett így a mesterembereknek száma is, nagyobb lesz egymás között a vetélkedés, mindenik iparkodni fog a maga jobb élelmének megszerezhetése végett, mind jobb kézjmíveket készíteni, mind azt a lehetőségig olcsóbb áron adni”, ezáltal pedig fellendülhet a kereskedelem.

Az országos bizottság javaslatára a nemzeti közpénztár (Fundus Publicus) felállításához a nemességre egyfajta adót kellett volna kivetni. Zala megye — feltehetően Deák által fogalmazott — álláspontja szerint viszont a nemesi rend nagy része „a kereskedésnek mostani megszpríttatása, a nemzeti gazdaság elcsüggedése, s a folyamatban lévő pénznek mind lassúsága, mind csekélysége miatt” nincs abban a helyzetben, hogy „pénztárokra milliomokkal adakozni”képes legyen.

„Századok e folyta alatt nemzeti csinosodásunk csak a természet lassú folyamatjára bízva, nem csak ápolgató segédet nem kapott, hanem inkább gyakran tetemes gátokkal kellett küszködnie, azt, amit századok elmulasztottak, asj, amit Európa más nemzeteinél századok eszközjóttek, több szyzyzerpolgárok tiszta hazafiúsága, több fejedelmeik bőkezűsége segített eszközlésbe venni, szegény nemzetünknek csekély számú birtokosi egy pillantat alatt véghezvinni nem képesek, bármi tetemes áldozatokat tegyenek is. ’’Elfogadja ugyan Zala is a javasolt adókivetést, emel266