„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

egyszóval mindenekre, melyek nem valóságos készpénzül kölcsönözött, és más pénz­béli követelésekből, vagy az adósnak kereskedési portékáiból állanak, egyenesen ki­terjedjen. 2-szor. A 13. §-nak azon javallata, hogy midőn az adós olyan jószágait, melyek be­jegyzett adósságokkal vágynak már terhelve, valakinek eladja, idő múltával a hitele­zők béjegyzett követeléseiket a megvevőn és annak maradékin is kereshetik, ha az eladónak elegendő vagyona nincsen, valóban törvénytelen, és elfogadása sok káros következéseket szülne. Ugyanis vágynak birtokosok, kiknek javait oly számos béjegyzett adósságok ter­helik; most azoknak kifizetésére bírói foglalás mellett az egész jószág csak alig volna elegendő, most az ilyen birtokos örök bévallás mellett eladván javait, jószágának szerencsés helyheztetése, s a fekvő nemesi birtok örökségének becse miatt oly som­mát kaphat azokért, melyből hitelezőinek tökéletes kielégítése után is annyit tarthat meg magának, amivel háznépét ínségtől, nyomorúságtól megmentheti, sőt sorsához illendően táplálhatja; de ha az országos kirendeltségnek javallata helyben hagyatik, nem találkozik olyan vevő, ki pénzt adjon az így megterhelt javakért, és igaz lélekkel szer­zett sajátjának bátorságát örök bizonytalanságnak kitegye. Gyakran az eladósodott birtokos csak azért, hogy adósságaitól menekedjék, birtokának egy részét elárosítja, s ezáltal megtartott javait bátorságba helyhezteti, de ha ezen javallott rendszabás tör­vénnyé válik, melyik vevő bátorkodik tetemes nyereség nélkül annak méregetésébe bocsátkozni, hogy az adósnak valóságos birtoka, melyből időközben egy részt még per által is elveszthet, mennyire haladja meg béjegyzett adósságainak sommáját; ak­kor pedig, midőn az adósnak több vármegyékben terjednek el javai, melyek együtt­véve minden adósságainak mennyiségét sokszorozva felülmúlják, de az adósságok nagy részben ott vágynak béjegyezve, hol az eladandó jószágok feküsznek, minthogy a venni szándékozó sokszor nem isméri az eladónak távulabb vidéken lévő más ja­vait, az áruba bocsátott, de béjegyzett adósságokkal terhelve lévő jószágot megvásár- lani senki nem meri; meg lenne tehát gátolva minden birtokos kétségtelen sajátjának szabad használatában, — a vásárlások bátorságának kockáztatása által megszoríttatnék a köziparkodás, a nemesi fekvő javaknak eddigi valóságos értéke pedig tetemesen megcsökkenne, és ez a hitelezőkre nézve sem volna nyereség, mert követeléseiknek egész bátorsága gyakran egyedül a fekvő javaknak becsén alapul; sőt valóban a köz­tapasztalás bizonyítja, hogy a javak egy részének jókor történt eladása nemcsak egész nemzetségeket mentett meg a pusztulástól, hanem a hitelezőket is követeléseikhez juttatta, kik kölcsönözött pénzeiknek veszteség és per nélkül, készpénzben, vagy köny- nyen pénzzé változható javakban leendő visszanyerésén már magok is kezdének ké­telkedni. Nem oszlatja el mindezen nehézségeket a következő 14. §-nak azon javal­lata, hogy midőn a vásárló mindent béjegyzett adósság tulajdonosát követelésének bátorságba helyheztetésére bíróiképpen felszólította, és idő múltával is bé tudja bi­zonyítani, hogy az adósnak még akkor, midőn az eladás történt, elegendő vagyona 168

Next

/
Thumbnails
Contents