„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
egyszóval mindenekre, melyek nem valóságos készpénzül kölcsönözött, és más pénzbéli követelésekből, vagy az adósnak kereskedési portékáiból állanak, egyenesen kiterjedjen. 2-szor. A 13. §-nak azon javallata, hogy midőn az adós olyan jószágait, melyek bejegyzett adósságokkal vágynak már terhelve, valakinek eladja, idő múltával a hitelezők béjegyzett követeléseiket a megvevőn és annak maradékin is kereshetik, ha az eladónak elegendő vagyona nincsen, valóban törvénytelen, és elfogadása sok káros következéseket szülne. Ugyanis vágynak birtokosok, kiknek javait oly számos béjegyzett adósságok terhelik; most azoknak kifizetésére bírói foglalás mellett az egész jószág csak alig volna elegendő, most az ilyen birtokos örök bévallás mellett eladván javait, jószágának szerencsés helyheztetése, s a fekvő nemesi birtok örökségének becse miatt oly sommát kaphat azokért, melyből hitelezőinek tökéletes kielégítése után is annyit tarthat meg magának, amivel háznépét ínségtől, nyomorúságtól megmentheti, sőt sorsához illendően táplálhatja; de ha az országos kirendeltségnek javallata helyben hagyatik, nem találkozik olyan vevő, ki pénzt adjon az így megterhelt javakért, és igaz lélekkel szerzett sajátjának bátorságát örök bizonytalanságnak kitegye. Gyakran az eladósodott birtokos csak azért, hogy adósságaitól menekedjék, birtokának egy részét elárosítja, s ezáltal megtartott javait bátorságba helyhezteti, de ha ezen javallott rendszabás törvénnyé válik, melyik vevő bátorkodik tetemes nyereség nélkül annak méregetésébe bocsátkozni, hogy az adósnak valóságos birtoka, melyből időközben egy részt még per által is elveszthet, mennyire haladja meg béjegyzett adósságainak sommáját; akkor pedig, midőn az adósnak több vármegyékben terjednek el javai, melyek együttvéve minden adósságainak mennyiségét sokszorozva felülmúlják, de az adósságok nagy részben ott vágynak béjegyezve, hol az eladandó jószágok feküsznek, minthogy a venni szándékozó sokszor nem isméri az eladónak távulabb vidéken lévő más javait, az áruba bocsátott, de béjegyzett adósságokkal terhelve lévő jószágot megvásár- lani senki nem meri; meg lenne tehát gátolva minden birtokos kétségtelen sajátjának szabad használatában, — a vásárlások bátorságának kockáztatása által megszoríttatnék a köziparkodás, a nemesi fekvő javaknak eddigi valóságos értéke pedig tetemesen megcsökkenne, és ez a hitelezőkre nézve sem volna nyereség, mert követeléseiknek egész bátorsága gyakran egyedül a fekvő javaknak becsén alapul; sőt valóban a köztapasztalás bizonyítja, hogy a javak egy részének jókor történt eladása nemcsak egész nemzetségeket mentett meg a pusztulástól, hanem a hitelezőket is követeléseikhez juttatta, kik kölcsönözött pénzeiknek veszteség és per nélkül, készpénzben, vagy köny- nyen pénzzé változható javakban leendő visszanyerésén már magok is kezdének kételkedni. Nem oszlatja el mindezen nehézségeket a következő 14. §-nak azon javallata, hogy midőn a vásárló mindent béjegyzett adósság tulajdonosát követelésének bátorságba helyheztetésére bíróiképpen felszólította, és idő múltával is bé tudja bizonyítani, hogy az adósnak még akkor, midőn az eladás történt, elegendő vagyona 168
