„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
között azóta történt számos osztályok felforgatása legterhesebb pereket szülhetne, sőt a hajdan idők régen elfejtett környülményeiből eredő bevallások szükséges vagy helyes voltát kifejteni, valóban felette nehéz, némelykor pedig lehetetlen is volna, törvény által határoztassék meg az is, hogy az elidősítés jussának kezdete még a mellékes vérség ellen is egyenesen az eladó fél halálának napjától számiáltass ék, és ha annak törvényes maradéki az időmúlás hatalmát félbe nem szakasztották, a mellékes vérségnek pert mozdítani csak akkor legyen jussa, midőn az örökösödésnek rendje még az időmúlásnak bétölte előtt reászállott. Ezen törvény, melyet a birtokbéli közbátorság tekéntete szükségessé tesz, igazságtalan nem leend csak azért is, mert a mellékes vérség a bévallást előző megintés által jókor lévén figyelmeztetve, jussával szabadon élhetett, s az áruba bocsájtott ősi javak tulajdonát nemzetségének birtokában megtarthatta volna, jussa pedig annyira nem terjedhet, hogy amit egykor tudva helybe hagyott, vagy legalább elnézett, azt századok múltával is felforgathassa, s ezáltal másnak törvényes igazát örökös bizonytalanságban tartsa. Egyébaránt az országos kirendeltségnek ezen cikkelyben tett minden egyéb javal- lati helyesek és elfogadhatók. A 29. cikkelyre, De fassionibus perennalibus in liberis regiisque dvitatibus districtibus item separatas portas habentibus, nec non oppidis celebrandis,364 nincs semmi észrevétel. A 30. cikkelyben, De invalidationepassionum expraeiudidop6S különösen pedig ezen cikkelynek 2. §-ában törvény által javallja meghatároztatni az országos kirendeltség, hogy midőn valaki a neoaquistica commissio366 alá tartozó részeken fekvő javakat, melyek nemzetsége által hajdan örök bévallás mellett elidegeníttettek, ezen bévallás eldöntésére mozdított perrel kívánná visszanyerni, s ezen javak a királyi fiscusnak, vagy valamely adományosának vágynak valóságos birtokában, köteles légyen a követelő felperes tulajdon nemzetsége régi gyökeres jussainak kétségtelen valóságát bebizonyítani, véleményét az országos kirendeltség azon ítéletekben gyökerezi, melyeket a neoaquistica commissiónak végső eltörlése után 1741. és következő esztendőkben hozott a királyi curia, — mivel azonban ezen ítéletek egészen eltérnek, sőt egyenesen ellenkeznek az ítélőszékeknek régiebb törvényes szokásával, és amúgy is constitutionalis367 törvényeink leikével meg nem férnek, azok a hozandó törvénynek helyes és ingatlan alapul nem szolgálhatnak. De valóban az igazsággal sem volna egyező az, hogy a királyi fiscus, ki az ilyen javakra nézve csak a megvevőnek lehet valóságos képviselője, több és fontosabb próbákat kívánhasson az örök bevallás felbontásáért perlekedőtől, mint amit ez a megvevőnek nemzetsége ellen felhozni tartoznék, mert 364 A szabad és királyi városokban, hasonlóképpen elkülönített jószágokkal bíró kerületekben és nemkülönben a mezővárosokban foganatosított örökvallásokról. 365 Az örökvallások jogsérelem miatti megerőtlenítéséről. 366 Űjszerzeményi bizottság. 367 Alkotmányos. 161
