„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
halmokat hányathasson, mert ezek munkálódása költséget sem kíván annyit, mint az országos kirendeltség által javallott azon kiküldöttségek, melyeket a vármegyének kellene kinevezni, s így a felek kevesebb terheltetéssel érhetnék céljokat, hamarább is megtörténhetnék a határjárás, mert a felek által megkért szolgabírónak, ki úgyis nem ítélő, hanem csak törvényes bizonyság lehet, és egész hatásköre tüstént megszűnik, mihelyest a felek között határbéli villongások támadnak; a vármegyének különös kiküldetésére szüksége nem lévén, a felek sem volnának kénytelenek gyűlésre várakozni, a javallott kiküldöttségek azonban kiküldés nélkül nem munkálódhatnának, és hatalmok sem lehetne nagyobb, mint eddig a szolgabíráké volt, mert ahol kétséges kérdések eldöntése forog fent, ott törvényeink szerint csak az alispány mint törvényes bíró vagyon ítélő hatalommal felruházva. Ugyanezen cikkelynél kell ismételni hazánknak azon sérelmét, melyet az országosan öszvegyűlt rendek már 1811. esztendőben, és későbben 1826-ban (acta comit, tom. 2. pag. 1275.358 359 360) felterjesztettek, hogy tudniillik némely a határbéli perekben az alispányoknak törvényes ítéletét, hazai törvényeink világos rendelésének ellenére a nagyméltóságú magyar udvari cancellaria saját önkényes hatalmával eldöntötte, s ezáltal a törvénykezésnek rendszerét egészen megzavarta. Világosan ki kell tehát fejezni a hozandó törvénycikkelyben, hogy a határbéli perek rendes és törvényes bíráinak ítéletét a nagyméltóságú magyar udvari cancellária soha semmi szín alatt meg ne változtathassa, hanem a sérelemről panaszolkodó fél egyenesen, és egyedül rendes ítélőszékeink előtt törvényes úton nyerhessen orvoslást. A 25. cikkely, De decimis clericalibus exjure et usujy> helyes és elfogadható. Nem lenne azonban felesleges a hozandó törvényben még azt is világosan kifejezni, hogy mivel a papi tized a jobbágynak semmi későbben tett foglalásaiból, irtásföldeiből vagy utóbb beültetett szőlejéből törvényesen éppen nem járandó, a tizedet haszonbérben bíró földesúr pedig egyedül a bérbeadónak lévén képviselője, jussait többre nem terjesztheti; papi tizednek neve alatt soha semmi földesúr az irtás földekből és más efféle későbbi foglalásokból, melyekből maga tizedet adni nem engedne, ha az egyházi személy természetben szedné tizedeit, jobbágyaitól semmi szín alatt ne követelhessen, habár ezen bitanglott jusnak használásában mindeddig benn volt is, s az ezeránt panaszolkodó jobbágyoknak rövid panaszos per útján a sérelmet orvosló igazság haladék nélkül kiszolgáltassák, megmaradván amúgy is minden földesúrnak azon jussa, mellyel az urbariális munkában kifejezett mód szerint a jobbágyok kezénél lévő irtásföldeket visszaválthatja, vagy azok eránt új szerződésre léphet. A 26. cikkelyre, De fassionibus perennalibus, et eas celebrandi modo ac locoj60 különösen a 3. §-ra nézve megjegyeztetik, hogy a hiteles káptalan vagy klastrom361 valóságos két 358 Országgyűlési irományok 2. kötet 1275. oldal. 359 A szokás és jog szerinti papi tizedről. 360 Az örökvallásokról és azok véghezvitelének módjáról. 158
