„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
mert elhatározását nem valamely törvényben gyökerezett állandó zsinórmérték, hanem a bíróságnak bizonytalan és gazdasági tapasztaltságához képest változó önkénye fogja vezetni. Jobb volna tehát itt is, valamint a kilencedek bérbeadásánál csak tanácsló, nem pedig kötelező törvényt alkotni, mert ahol a tagos osztály minden közbirtokosnak hasznos, ott jobbára minden erőltetés nélkül is eszközölni fogják azt a birtokosok, mihelyest hasznos voltáról meggyőződnek, ahol pedig az valóságos kárt okoz valamelyik birtokosnak, ott már magában igazságtalan, mert a természetes igazság és a tulajdonnak sértheteden jussai nyilván tiltják, hogy egyiknek gyakran talán százados birtokát háborgatni, sőt csorbítani lehessen a másik birtokos jobb létének eszközléséért. De ha mindezek mellett a tagos osztályok törvényes megállapítása csakugyan erősen sürgettetnék, szükséges a hozandó törvénynek kötelező hatalmát csupán csak olyan határokhoz szorítani, hol a dűlők földkeverékének és helyheztetésének egyforma, vagy legalább egymáshoz közelítő minéműsége a különbségbéli hiányoknak pótolását vagy éppen szükségtelenné, vagy könnyen eszközölhetővé teszi; de ott is mindenkor csak úgy történhessék tagos osztál, hogy a jobbágyok regulatiojának teljesítése, és a nékik járandó legeltetőnek kimetszése után a fennmaradott dűlőkből mindenkor a legkisebb birtokos választhasson legelsőben, és a választhatási jus a birtok mekkoraságának fordított rendje szerint illesse a közbirtokosokat, s a valóságos birtoknak egész mennyisége szolgáljon arányul. A könnyen felosztható közlegelők azonban, a berkek és erdők, egyszóval mindazok, amik eddig is közösek lévén, senkinek különös kizáró bírásában nem voltak, hogy ha helyheztetésök megengedi, minden határban tagokban osztassanak fel, és ezen osz- tálnak teljesítését per útján is lehessen eszközölni, de a jobbágyokat illető közlegelő soha legkisebb törvénytelen csorbulást ne szenvedjen. Többnyire a javallott cikkelynek minden egyéb rendszabásai ezen elszámlált módosításokhoz alkalmaztatva helybenhagyhatok. A 23. cikkelyre, De sublatione curalium beneficiorum,356 nincsen semmi észrevétel. A 24. cikkelyre, De metis ex usu et privilegio,357 megjegyeztetik az, hogy mivel olyan helyeken, ahol semmi kérdés nem volt ugyan a határok között, hanem az elpusztult határjelek megújítása, vagy új halmoknak hányása volt csak szükséges, ezen foglalatosság teljesítését az eddigi törvényes szokás szerint egy arra megkért szolgabíró segéd esküdtjével együtt mindenkor eszközölhette, most sem leend szükséges a régi szokást e részben megváltoztatni; meg kell tehát a szolgabíráknak kezénél továbbra is hagyni azon hatalmat, hogy a határt járó felek kölcsönös megegyezésénél fogva 356 A nemesi haszonvételek eltörléséről. 357 A szokásos és a kiváltsággal megállapított határokról. 157
