„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

résén eszközölhető volna, de a gazdálkodásbéli köztapasztalás bizonyítja, hogy hazánk némely vidékein, és különösen ezen megyének nagy részében a földek szerencsétlen fekvése és minéműsége valóban győzhetetlen gátokat vet a tagos osztályok igazságos teljesítésének. Vágynak tudniillik olyan határok, melyeknek egy része a faluhoz közel, vagy a völgyek ölében búja termékenységű, és iparkodás mellett bőven megjutalmazza fáradságát a földmívelőnek; midőn ellenben a dombok meredek oldalai, s a határszé­lén lévő dűlők csak alig adják az elvetett magot kétszeresen vissza, pedig ilyen dűlők­nél a minéműségnek hiányait mennyiséggel pótolni nem lehet, mert valóban mindent felszámlálva, tíz holdnak a sok munka, sok elvetett mag után bévett tiszta jövedelme sokszor nem ér fel a másik dűlőben fekvő egy-két holdnak valóságos hasznával. — Sok dűlőnek vízárkok által öszveszaggatott oldalában csak alig lehet egy-két holdot használni, pedig az egész dűlőt a felosztás alul kihagyni sem lehetne, és mégsem talál­koznék olyan birtokos, ki azt egész osztályában elfogadni kész volna. Továbbá me­gyénkben a határok kisebb terjedése miatt sok és költséges épületek vágynak minden gazdaságnál, és midőn országunk alsó vidékein sok terjedt gazdaságnak minden épü­lete csak egy cselédház, egy-két földgunyhók, és legfeljebb egy-két istálló, nálunk ak­kor a sokkal kisebb jószág is akiokkal, istállókkal, cséplő, szénás, sőt némelykor ga­bonás pajtákkal is terhelve vagyon, mert csekély termelésünket gondosan őrizzük, s azt az időjárás viszontagságainak bétakarítás után is kitenni nem igen merjük, — ha te­hát itt is hatalmában állana minden birtokosnak többi közbirtokos társait tagos osz­tályra per által is kénszeríteni, könnyen megeshetnék az, hogy egyik vagy másik bir­tokos, kinek a faluhoz közelebb esvén eddig minden birtoka, tulajdon lakóháza kö­rül minden szükséges gazdasági, nem csekély értékű épületekkel fel vala készülve, most egész osztályát a határnak legtávolabb részében kapja, kénytelen lesz tehát költ­séges épületeit elbontatva tagos osztálára általtétetni, vagy ha ezt véghezvinni tehe­tetlen lenne, gazdasága pusztulásra jut, s akkor a javallott törvény által célba vett hasz­nokat nem igen fogja érezni, pedig ilyen vidékeken, mint amilyen megyénknek na­gyobbik része, számos hasonló esetek történhetnének. Továbbá némely határokban az egyik vagy másik birtokos nem csekély áldozatokkal cserélte öszve másokkal föld­jeit, mert egyiknek többet adott, a másiknak készpénzt fizetett, csak hogy birtokát majorjához közelébb, vagy valamely jobb dűlőbe vonhassa; az osztozók mindenkor különös tekéntetben vették az egyik vagy másik testvérnek jutott földek helyhezteté- seit és minéműségét, a jószágot vásárlók hasonló tekéntetek miatt jobb áron fizették a megvett javakat mindezen eseteknél, tehát a valóságos birtoknak mostani helyhez- tetésén terhes szerződések épültek, melyeket eldönteni vagy kijátszani soha nem függ­het egy harmadiknak önkényétől, kivált midőn még jussainak sérelméről sem pana- szolkodhatik. Ha azonban a tagos osztályok eszközölhetése pernek tárgyává tétetik, minden birtokosnak hatalmában leend az efféle szerződések alapját megrontani, mert kényszerítheti birtokos társait, hogy régi birtokaiktól megváljanak; a helyheztetésnek és minéműségnek igazságos pótolása pedig csak azért sem leend általában tökéletes, 156

Next

/
Thumbnails
Contents