„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
szeretetnek legtisztább forrásából eredett, és az atya is köteles gyermekeinek boldo- gítására törekedni, sőt megeshetik az is, hogy az életben maradott férj ismét megházasodván, második hitvesével is gyermekeket fog nemzeni, az pedig csakugyan nem volna igazságos, hogy a második asszonynak gyermekei az első hitest illető jegypénzből részesüljenek, midőn az ő édesanyjok, ki férjét eltemette, az őtet illető jegypénzt közosztály alá nem ereszti. Egyébaránt ily módosítások mellett az egész cikkely elfogadható. All. cikkely, De testamentis337 helyes és elfogadható rendszabásokat foglal magában, de mivel ezen cikkely az egyházi rendnek végrendeléseiről még csak említést sem tesz, e tárgy pedig a törvényhozó hatalomnak különös figyelmét csak azért is megkívánja, mert a most fennálló szokás nagy részben csak magános szerződésen, és önkényből eredett főbb parancsolatokon alapul, ezen hiánosság pótolására különös megjegyzés szükséges. Nem ismérnek nemzetünk régiebb törvényei semmi megszorítást, mely a magyar főpapoknak a természetes igazságban, és országunk alapos törvényeiben gyökerezett szabad rendelhetési jussát valóságos szerzeményeikre nézve csak legkevesebbet is gátolná, sőt III. András alatt az 1298. esztendei 28. cikkely338 világosan azt rendeli, hogy a püspökök önnön szerzeményeikről mindenkor szabad tetszésök szerint tehessenek határozást. Későbben azonban, a 16. és 17. századokban számos vetélkedések támadtak a királyi fiscus és a főpapság között; sok megszorító királyi parancsolatok adattak ki, s ezek ellen a jussaik sérelmét nehezen szenvedő egyházi rend sok panaszokat terjesztett elő, míg végre Kollonich Leopold cardinalis339 és esztergomi érsek a magyar főpapok nevében azok végrendelései eránt 1702. esztendőben december 10-én a királyi kamarával örökös szerződésre lépett. Nem vala Kollonich a magyar egyházi rend által ezen alkura meghatalmazva, s noha mint országunk prímása, feje volt is az egyházi rendnek, hatalma mégsem terjedhetett annyira, hogy akarata minden egyéb főpapoknak, és későbbi követőiknek örökösen kötelező arányul szolgáljon. Nem is hallgatták el Kollonich önkényes tettét hazánk főpapjai, s nemcsak magános ellentmondásokban, hanem az országgyűlésen is nyilván panaszolkodott az egyházi rend ezen szerződésnek némely sérelmes pontjai ellen, mint az 1715. esztendei 16. cikkely bizonyítja. Ez volt az oka, hogy Kollonichnak alkuja egész kiterjedésében törvénykönyvünkbe sohasem iktattatott, hanem az említett 16. cikkelyben arról csak rövid említést tétetik, s az egyházi rend számos panaszainak megbírálása különös választ337 A végrendeletekről. 338 Az 1298:28. te. értelmében a püspökök korlátozás nélkül, szabadon végrendelkezhettek saját tulajdonaikról. 339 Kollonich Lipót gróf (1631-1707), 1686-tól bíboros, 1692-től a bécsi udvari kamara, 1694-től a titkos tanács elnöke, majd egy évvel később a király esztergomi érsekké nevezte ki. Ezt a méltóságát haláláig viselte. 147
