„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
32. cikkelyekhe2326 327 képest azt kívánták, hogy mindazon ügyészek, teljes hatalmú képviselők és igazgatók, kik principálisaiknak328 pereit vezetik, azoknak javaira királyi vagy nádori ispányi adományt ne nyerhessenek, s habár ellenek bé nem bizonygatnék is, hogy annak irományai kezeiken forogtak, kinek javaira adományt nyerének, s a kirendeltség által javallott tisztító hit helyett ők, mint adományosok köteleztessenek bébi- zonyítani, hogy principálisaik gyengébb jussú javairól tudományokat nem azoknak irományaikból, hanem más valamely kútfőből vették. A 7. cikkely, De aequalitate juris inter sexum et sexum,329 * nincs semmi észrevétel. A 8. cikkely, De quartalitiis?311 a leányi negyednek közönséges böcsű (communis aestimatio) szerint leendő kiadását határozza meg, ezen közönséges böcsűre nézve pedig azt rendeli, hogy mivel Werbőczynek idejétől fogva minden vagyonnak ára tetemesen nevelkedett, a közönséges böcsű is ezen nevelkedés tekinteténél fogva mindenre nézve tízannyira emeltessék, mint amennyi Werbőczy Hármoskönyvének első részében, a 133. cikkelyben elszámláltatik; ezen felemelés azonban csak önkényes, és sem törvényes, sem valóságos gazdasági alapon nem épült, mert némely vagyonnak ára, a nevezett időtől fogva talán tízszernél többre is nevelkedett, midőn ellenben más érték hajdani böcsében nem sok nagyobbodást nyert, sőt talán vesztett is, mert a nemzeti csinosodás, az idő szelleme, s az ezzel járó közönséges ízlés nem tartott mindenre nézve tökéletes súly eránt, így példának okáért az említett 133. cikkely szerint Werbőczynek idejében egy közönséges kifolyó halastó, melynek különös rekeszei sem voltak, éppen annyira böcsültetett, mint egy királyi mértékű jó erdő, — a királyi mérték pedig az ezen cikkelyben feljegyzett arány szerint közel harmadfél száz holdot tett 1200 ölével számlálva, ugyanazon halastó többet ért akkor, mint a legjobb felülcsapó malom, melynek elegendő vize nyáron sem fogy meg soha; századunkban pedig úgy hisszük, kevés halastó vagyon, melyet ilyen csere mellett valaki magáévá tenni kívánna. Nem volna tehát igazságos a 133. cikkelyben elszámlált közönséges bö- csüt minden vagyonra nézve tízszeresen felemelni, de nem is szolgálhatna ezen felemelt böcsű változhatatían arányul, mert a vagyonnak érteke valamint eddig, úgy ezután is a haza környülállásai szerint, időnként szállni vagy emelkedni fog. Sokkal helyesebb és igazságosabb leend tehát a közönséges böcsünek meghatározását nem puszta önkényen, hanem törvényes alapon építeni, melyen az már Werbőczynek idejében gyökerezett, és mivel az említett 133. cikkelynek 3. §-a szerint a közönséges 326Valójában az 1609:36. tc-ről van szó, amely kizárta az adományozásból az ügyvédek és titkárok bizonyos körét. 327Az 1655:32. te. az 1647:135. te. rendelkezéseit a királyi és országos bizottságokra, az 1609:36. tc-t pedig a káptalanok és konventek titkáraira és jegyzőire, valamint az ügyvédekre is kiterjesztette. 328 Uraik. 329 A nemek közti jogegyenlőségről. 3311A leánynegyedről. 143