„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

böcsü a valóságos örökös böcsünek csak egytized része volt, új törvény által határoz- tassék meg, hogy ezentúl a közönséges böcsű ne a 133. cikkelyben elszámlált meny- nyiség szerint vétessék fel, hanem az örökös becsűnek egytized részét tegye mindenkor; így legalább bizonyos és igazságos lesz az, mert a vagyonnak böcsével hasonló arányban fog nevelkedni, és törvénytelen sem leend, mert azon állapotra vonatik vissza, melyben első törvényes rendeltetésének idejekor volt, — az így módosított közönséges becsű szerint lesz tehát ezentúl a leányi negyed kifizetendő.

Ugyanezen cikkelyhez megjegyeztetik az is, hogy mivel az első szerző maga nemzetsége között végrendelése által szabadon határozást tehet, és azon javakat, melyeket egyedül fiágra nyert, adományban mind a két ágra szállíthatja, ilyen esetekben azonban a fiágnak kihaltával a királyi fiscus azon javakat igaz jussal kezére veszi, nehogy akkor a jószágtól eleső leányág, mely még a leányi negyedet meg nem kapta, ebbéli jussaiban csorbulást szenvedjen, világos törvény által határoztassék meg, hogy a királyi fiscus azon szín alatt, mintha a leányág az őtet nem illető javaknak több százados bírásából úgy is elég hasznot nyert volna, vagy akármi más okból is a leányi negyed törvényes kiadását meg ne tagadhassa, mert a királyi fiscusnak azon javak jövedelmeihez mindaddig semmi köze nem volt, míg a Hág egészen ki nem halt; de amúgy is a Hármoskönyv első részének 29. cikkelye331 szerint a királyi fiscus az ilyen javakat el nem foglalhatja, míg az özvegynek és leányoknak jussaikért eleget nem tesz.

A 9. cikkely, Dejure capillari332 változtatás nélkül elfogadható.

A 10. cikkely, De juribus viduarum,333 az özvegyi tartás, a jegypénz és az asszonyi hozomány eránt hasznos és helyes rendszabásokat javall. Az özvegyi tartás eránt igazságos a kirendeltségnek azon javallata, hogy midőn az elhalálozott férjnek gyermekei maradnak, az özvegy akkor özvegyi tartás fejében csak annyi részt kívánhasson férjének javaiból, amennyi egyik gyermeknek fog jutni osztályába, — de a mag nélkül elhaló férjeknek özvegyei már egészen más tekintetet érdemelnek; meg kell itt azon özvegyeket, kiknek férjeik tetemesebb értékekkel bírtak, különböztetni a szegény sorsú, csekély birtokú nemeseknek özvegyeitől, kik férjeiknek halála után gyámoltalan ínségre jutnának, ha őket a törvény özvegyi tartásaik nagy részétől megfosztaná, — nem lesz tehát igazságtalan az országos kirendeltségnek javallatát úgy módosítani, hogy ahol az elhalt férjnek elegendő értéke maradott, ott özvegyi tartás fejében az özvegy férjének csak fele értékét tarthassa meg; az olyan kis vagyonú nemeseknél pedig, kiknek minden vagyonaik alig voltak elegendők az élhetésre, kik szükségeiket nem annyira csekély javaiknak jövedelmeiből, hanem nagy részben szorgalmok által, szolgálatok vagy hivatalok rendes jövedelmeiből pótolták, s ugyanazért méltán tarta331 A Hármaskönyv első részének 29. címe a magvaszakadás címén elnyert adomány esetére szolgáló eljárást szabályozta.

332 A hajadoni jogról.

333 Az özvegyek jogairól.

144