„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

sessionak neve alatt mindennemű jobbágyülés, akár egész, akár fél, akár csak egy fertály légyen is az, különbség nélkül értetődjék, - minden vármegyék a segedelempénzek és koronázási ajándékok fizetéseinél magok határoztak meg egy bizonyos meny- nyiségű birtokot vagy jövedelmet, mely a kivetésben arányul szolgáljon, s ezen meny- nyiséget sessionak nevezték, de az ilyen sessiok is semmi valóságos állandó alapon nem épülvén, változók és bizonytalanok valának, voltak némely törvénytudók, kik egy sessiot a Hármoskönyv első részének 133. cikkelyében315 magyarázott királyi mérték szerint kívánták felszámláltatni, ily módon azonban egy sessionak mennyisége közel hét egész jobbágyülésnek kiterjedésével felérne.

Már ennyi sok habozó bizonytalanságok között csakugyan szükséges, hogy a törvény egy oly világos rendszabást hozzon, mely szerint egy sessionak mennyisége még a pusztai vagy majorbéli birtoknál is mindenkor bizonyos és meghatározott légyen. Az 1790. esztendei országos kirendeltség e részben azt javallja, hogy a pusztai vagy majorbéli birtokbul 50 egész hold 12 száz quadratöllel mérve tekéntessék egy sessionak; mivel azonban hazánk némely részein a jobbágyülésnek egész meny- nyisége csak 27 holdakból, más vidéken pedig 60 holdakból áll, a majorbéli birtokra mindenhol 50 holdot határozni, csak azért sem volna helyes és igazságos, mert a majorföldek hasonló mennyiségben is mindenkor több hasznot hajtanak tulajdonosaiknak, mint a legboldogabb helyheztetésű jobbágyülés; törvény által kell tehát meghatározni, hogy a sessio név alatt mindenkor egy egész jobbágyülés, a majorbéli vagy pusztai birtokokból éppen annyi hold szántóföldek vagy rétek vétessenek fel egy ses- siora, amennyi ugyanazon helyen egy jobbágyüléshez kívántatik; a legelőt, szőlőt, erdőt és királyi haszonvételeket ide nem értve, mert ezek a közterhek viselésénél tiszta jövedelmeik szerint jöhetnek számlálás alá. A javallott 4. cikkely tehát úgy módosíttassák, hogy a nádorispányi adomány csak 32 sessiora terjedjen ugyan, de egy sessionak mennyisége a feljebb előadott határozás szerint számláltassék. Többnyire ezen cikkely ellen semmi észrevétel.

Az 5. cikkely, De statutione,316 helyes és elfogadható; mivel azonban a beiktató parancsolatokról, melyeknek különbségeit és hatások körét a Hármoskönyv első részének 34. cikkelye317 világosan említi, az országos kirendeltség munkájában szó sem tétetik, nem volna felesleges itten megjegyezni azt, hogy azon beiktató parancsolatok, melyek „dicitur nobis”318 záradékkal adattak ki, habár a királyi adománylevél elő nem mutattatik is, a valóságos birtoknak védelmére mindaddig sikeresek legyenek, még a kereső felek bővebb ellenpróbákkal jussaiknak valóságát bé nem bizonyítják. Annyival inkább szükséges az új törvényben ezt világos meghatározással kifejezni, minthogy

315 A Hármaskönyv első részének 133. címe az ingó és ingatlan javak becsűjéről rendelkezett.

3,6 Az iktatásról, bevezetésről.

317 A Hármaskönyv első részének 34. címe az adományok iktatóleveleinek különböző záradékairól szólt.

318 „Mondatik nékünk”, mondják nekünk.

141