Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

Szennyvízletöltő, olajfogó 1954. IX. 30., mind a mai napig nem készült el, melyből óriási nehézségek adódtak és adódnak a vállalatnak terveinek teljesítése, a dolgozók szociális, kulturális helyzetének és az üzem biztonságát illetően.

Az augusztus 20-át követő napokban az ÁVT üzem desztillációs részének indulása után a hiányos tűzbiztonsági berendezésekre 1954. szeptember 14-én írt 01/10. sz. titkos jelzésű levelemben hívtam fel a figyelmét a „MASZOLA.I” Vezérigazgatóság Feldolgozási osztályának, névszerint Vajta és Gorlof elvtársaknak.

Külön meg kell említeni, hogy bár a vállalat évenként több 100 ezer tonna nyersolajat dolgoz fel, a kiszállított árut mérlegelni nem tudja, mivel a generálkivitelező még a mai napig sem készítette el a mérleget, holott már arra számtalanszor határidős ígéretet tett.

Fontos megemlíteni a vállalat területéről távozó iparvíz derítésének kérdését is. A derítő berendezés teljes egészében még a mai napig sem készült el. A termelés viszont már majdnem teljes ütemben folyik. Ez a lehetetlen helyzet azt a veszélyt rejti magában, hogy a provizórikus formában üzemeltetett olajderítőről olajos víz folyhat el a Zala folyó vízrendszerén keresztül a Balatonba és azt szennyezheti.

Általános helyzetként az 1954. évet illetően megállapítható, hogy csak a termelő eszközök, gépi berendezések fejlesztése haladt.[...]

A mai napig mindössze két üzemrész volt átvehető a nagyfokú hiányosságok miatt műszakilag. Az üzembehelyezési eljárás kérése 1955. február 14-én kelt levélben történt meg a Bér. 115. és Bér. 111. sz. levelekben a Kőolajipari Igazgatóság felé.

1954. november 4-én a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének Munkavédelmi osztálya vezetésével tartott üzemellenőrzés az üzem területén egyidőben folyó termelés és beruházási munkák következtében fennálló baleseti és üzembiztonsági veszély megállapítása következtében a termelés azonnali leállítását javasolta, felsorolta a hiányosságokat.

A Kőolajipari Igazgatóság és a VDSZ közt folyó tárgyalások megegyezésre vezettek azáltal, hogy részben egyes hiányosságok, melyek a beruházások lemaradásából következtek be, provizóriumokkal megszüntetést nyertek ideiglenes jelleggel, részben a beruházások haladásával megoldást nyertek, vagy nyernek.

Kiss Árpád miniszter4 elvtárs 1954. december 17-én lentjárt a vállalatnál Csabai elvtárssal a Kőolajipari Igazgatóság vezetőjével. Személyesen vizsgálta felül az üzemet, majd közölte, hogy felelősségvállalását a VDSZ felé a további üzemeltetésért megadja a hiányok felszámolásáig.

Az 1954. évben vállalt kötelezettségének a generálkivitelező Dunavölgyi Timföldipar III. sz. Építésvezetősége nem tett eleget. Bizonyítja e tényt a vállalat vezetősége által ellene foganatosított kötbérigény bejelentés, melyet a KDB a vállalat részére már ezideig is kb. egy millió forint megítélésével, [sic!]

A fentvázolt nehézségek ellenére a vállalat az 1954. éves operatív tervét 254.104 tonna nyersolaj feldolgozásával 100,3 %-ra teljesítette. A legsúlyosabb helyzet az 1954. év IV. negyedévében adódott, azáltal, hogy a vállalat termelési tervébe pld.

393