Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Káli Csaba: Politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Zala megyében. 1947-1956

önálló termelőszövetkezet volt. A tszcs-k közül 71 I. típusú, 2 11. típusú és 89 III. típusú volt.56 1952 végére a zalai tsz-ek száma 29-re, a termelőszövetkezeti csoportoké pedig 190-re nőtt. Típusonkénti megoszlásuk hasonló volt a megelőző évhez.'' A korszerű termelési technológia, valamint a megfelelő ismeretek hiánya is közrejátszott abban, hogy a gazdaságok terméseredményei igencsak nagy ingadozásokat mutattak. A kor agronómiájának olyan vadhajtásai, mint a tea vagy a gyapot meghonosításának kísérlete, Zalát sem kerülték el. Utóbbival például a novai Vörös Zászló Tsz próbálkozott, nem túl nagy sikerrel."8

Az állami gépállomások megyei hálózata 1951-re vált teljessé. Hiába növelték elkobzásokkal és új gépek leszállításával a gépparkot, a hozzá nem értés, a gazdátlanság és hanyagság sok kárt okozott az állami vagyonban, ami nagy mértékben rontotta annak hatékony felhasználását.59 A gépállomásokon 1953 elején már több mint 800- an dolgoztak, akiknek a fele traktoros volt. A rendszer által meghirdetett „modernizáció” egyik sajátos szimbólumává vált traktorosnők képzésére 1952-ben Pacsán külön iskolát állítottak fel.60

A gépállomásokhoz hasonlóan az állami gazdaságok is elérték 1951 végén az évtized első felére jellemző kiterjedtségüket. A már korábban említett hat központ mellé, a következő településeken szerveztek állami gazdaságokat: Egervár, Janka- puszta, Kehida, Nagykanizsa, Pölöske, Pördefölde, Zalaapáti, Zsigmondháza. A 14 á. g. 19.823 kh területen gazdálkodott, amelynek művelési ágankénti megoszlása a következőképpen alakult: szántó: 9804 kh, legelő: 3203 kh, rét: 2329 kh, gyümölcsös: 2227 kh, erdő: 913 kh, szőlő: 131 kh, kert: 126 kh, egyéb: 290 kh.61

A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok területeinek kedvezőbb, koncentráltabb elhelyezkedése érdekében már 1949-től felújították a (ki)tagosítás több- évszázados intézményét. Eleinte csak részleges, majd 1951-től már az általános tagosítás is bevezetésre került. Zala megyében 1949 és 1952 között 123 községben 42.409 kh-at érintett a részleges tagosítás. Ennek keretében az á. g.-ok részére 22.702 kh-on, míg a tsz(cs)-ék részére 19.707 kh-on hajtottak végre területcserét. Az általános tagosítás révén 1951-1953 februárja között 38 községben 43.705 kh föld cserélt gazdát. Ebből a tsz(cs)-ék 38.260 kh-al, az állami gazdaságok pedig 5439 kh-al részesedtek.62 A tagosítások alkalmával előszeretettel nyúltak a kuláknak minősített nagygazdák még meglévő birtokaihoz. Az 1951/52-es gazdasági évben 1142 kulákot tartottak nyilván, míg a következő évben már csak 885 név került fel a listára.6’ Ugyancsak erős nyomás alatt tartották az ún. kétlaki dolgozókat, akik főfoglalkozásukat tekintve ipari munkások voltak, általában nem a lakóhelyükön dolgoztak, dr emellett otthon földműveléssel is foglalkoztak. Őket erőszakos módon földjük lead; sára kényszerítették. A földcsere illetve elvétel abszolút számban az önállóan dolgozó parasztokat érintette leginkább. 1952-ben például 3788 dolgozó paraszt 11.423 kh-at „ajánlott fel” az államnak.64

A tsz-esítés részeredményeiből az ország vezetése számára világosan látszott, hogy erőszakkal sem tudják néhány év alatt a teljes koihozosítást megvalósítani.

32