Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Káli Csaba: Politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás Zala megyében. 1947-1956
Ezért, hogy a tervgazdálkodás szempontjából kiszámíthatóbbá tegyék a mezőgazda- sági termelést, az adminisztratív gazdasági rendszabályok idővel szinte átláthatatla- nul kaotikus halmazát zúdították az önállóan dolgozó kisparasztok nyakába. Ezek közül leginkább a beszolgáltatási rendszer béklyózta meg a mezőgazdasági kistermelőket. Az élet, különösen betakarítás idején, szinte nem is szólt másról, csak a begyűjtésről. A sajtó és a propagandagépezet egyéb szegmensei, a helyi közigazgatás egymást túllicitálva sulykolta az emberekbe a beszolgáltatási kötelezettség tudatát és az ennek elhanyagolása után várható retorziókat. Jellemző adat, hogy az 1952-es évben a megyei bíróság által elítélt 127 ember közül 63-at a „közellátás érdekét veszélyeztető” bűncselekmények valamelyik válfajában marasztalták el.65 A beszolgáltatás után megmaradt - illetve az egyáltalán képződő - jövedelem egy jelentős hányadát 1949-től a terv- majd a békekölcsönök sorozata pumpálta vissza a gazdaságba. Az agitáció itt is rendkívül erőszakosan folyt66, kényszerítve az embereket, hogy éves jövedelmük akár 10 %-át is odakölcsönözzék az államnak. E jövedelemelszívás nagyságrendjét mutatja, hogy pl. 1951-ben a II. békekölcsönjegyzés idején Zala megyében 48.957 fő jegyzett, de a következő alkalommal, 1952-ben már ezt is felülmúlva, 65.583 dolgozó volt kénytelen ily módon segíteni az emelt szintű beruházások pótlólagos forrásainak előteremtését.67 Az ipari és infrastrukturális beruházások azonban nemcsak temérdek pénzt, hanem minden eddiginél több munkaerőt is igényeltek. 1951-ben a megemelt célok teljesíthetősége érdekében a pártvezetés - a természetes munkaerővándorlást felgyorsítandó - országos munkaerő-toborzást rendelt el. E toborzások alkalmával a papíron pontosan meghatározott időpontok és vállalatonként! toborzási körzetek kialakítása ellenére szinte teljes volt a káosz, és a szervezetlenség. A minden földi jóval elkápráztatott emberek több esetben csalódottan, kiábrándulva szökdöstek haza távoli munkahelyükről az elmaradt juttatások és a rossz szociális körülmények miatt.68 Az ötéves terv első zalai nagyberuházásának, a leendő Zalaegerszegi Ruhagyárnak az alapkövét 1950. szeptember 28-án rakták le. Bő egy esztendő múlva, 1951. december 18-án Kiss Árpád könnyűipari miniszter jelenlétében már fel is avatták az új gyárat, amely több mint 1700 embert foglalkoztatva a megye legnagyobb ipari üzeme lett.69 A nagylengyeli olajmező 1951 -es felfedezése és termelésbe állítása különösen előtérbe állította az olajipari fejlesztéseket. A fizikai tulajdonságai miatt nehezen szállítható nagylengyeli olaj helyben való feldolgozása érdekében döntöttek 1952 májusában arról, hogy Zalaegerszegen építenek egy kőolajfinomítót.70 Zalai Aszfaltgyár címén először 1952. november 7-én adtak át, egy használt alkatrészekből összeállított, mindössze 87 munkást foglalkoztató „zsebfinomítót”. Az igazi nagyüzem csak 1954-ben készült el.71 A megye, és egyben annak székhelyének (második) harmadik nagyberuházását, a Vajgyárat 1953. október 17-én avatták fel. Egy sor más kisebb üzem mellett ezek a nagyüzemek igazából nem változtatták meg alapvetően a megye gazdasági struktúráját, foglalkoztatási szerkezetét. Egyelőre szinte idegen, szigetszerü jelenségek maradtak, nem dinamizálták környezetüket. A hirtelen növe33
