Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

vagy Palkó elvtárs megbírálta Szigeti elvtársat a pártépítő munka egyes területein mutatkozó hiányosságok miatt, Szigeti elvtárs azzal vetette vissza a jogos bírálatot, hogy te mit tettél a tszcs-okban, vagy az olajüzemekben. Ehhez hasonlóan a MB. osztályvezetői előszeretettel hárították át a felelősséget Farkas, Bartos, vagy Szege­di13 elvtársakra, úgy gondolják, hogy a tanács, a szakszervezet, a rendőrség munkájá­ért kizárólag csak ők a felelősek a MB. egésze helyett. A KV. megállapította, hogy a párt vezetésében, a másik súlyos hiba az volt, hogy nem érvényesült a bírálat és az önbírálat kommunista módszere. A bírálat és önbírá­lat következetes alkalmazása a MB. munkájából is hiányzott. Sokat hangsúlyoztuk ugyan és az alsóbb szervek felé sokszor alkalmaztuk is a bírálatot, azonban az önbí­rálat, különösen az alulról jövő bírálat terén gyakran csak jelszavakat hangoztattunk és keveset tettünk. Sokszor előfordult, hogy a MB. egy-egy tagja visszaverte a bírá­latot, ledorongolta azokat, akik őt bírálták. Mint Pl. Harasta elvtársnő, aki a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét számtalanszor durván ledorongolta, mert egyegy intézkedését bírálni merte. Hasonló türelmetlenség mutatkozott meg Palkó, Vukits és Borsai14 elvtárs munkájában is. Ez a pártszerűtlen, az alulról jövő bírálatot elfojtó szellem odavezetett, hogy a MB. üléseken az az elv kezdett kialakulni, amíg másokat bírálok, addig eltakarom a magam hibáit. Ezért szinte rossz hagyománnyá vált, hogy a tanács vezetőit, különösen Farkas elvtársat rendszeresen korholtuk, a helyett, hogy hibáit kommunista bírálattal vetettük volna fel. Nem láttuk, hogy az alulról jövő bírálat visszaverése végső fokon nemcsak egyes személyeket szigetel el a tömegektől, hanem elszigeteli magát a pártot is, útját állja az alulról jövő kezdemé­nyezéseknek, fásulttá, közömbössé teszi azokat is, akik egyébként teljes szívvel és odaadással dolgoznának a pártért. Nem végezhet jó munkát az a funkcionárius, aki elnyomja a bírálatot[,] akit nem szeretnek, még inkább az, akitől félnek a dolgozók. Nem szabad sohasem megfeledkeznünk arról, hogy a bírálat, különösen az alulról jövő bírálat semmilyen kollektívában nem alakul ki magától, hanem csak akkor, ha azt a vezetők példamutatása, bátorítása állandóan segíti, ha nemcsak formálisan elfo­gadja a bírálatot, hanem bírálathoz való viszonya elsősorban munkájának megjavítá­sában nyilvánul meg. Éppen ezért haladéktalanul meg kell szüntetnünk a MB. minden egyes tagjánál, munkatársánál a bírálathoz való bürokratikus, lélektelen vi­szonyt. Biztosítanunk kell, hogy a dolgozók igazságos bírálataira, panaszaira a leg­nagyobb figyelmét fordítsa minden egyes pártfunkcionáriusunk. Az egyik legsúlyosabb elvi hibánk éppen az volt, hogy az alulról jövő bírálat el­fojtásával a tömegek javaslatainak bürokratikus kezelésével felidéztük a tömegektől való elszakadás veszélyét. Pedig gyakran kaptu[n]k jelzéseket a dolgozóktól, ame­lyek segítségével fel kellett volna ismernünk munkánk hiányosságait, de nem rea­gáltunk ezekre. Üzemeinkben például az utóbbi időben gyakran azt tapasztaltuk, hogy munkásaink nem mennek el az értekezletekre, ha el is mennek, ott passzívak. Hiányzik az a korábban oly biztató hangulat, a javaslatjajik nagy száma, de beletö­rődtünk ebbe, vagy egyszerűen az ellenség munkájának gondoltuk, nem láttuk meg 327

Next

/
Thumbnails
Contents