Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

Az oklevélben előforduló tulajdonneveket a kialakult gyakorlatnak megfele­lően a mai magyar helyesírás szerinti alakban írom. Mind a hely-, mind a sze­mélynevek esetén az oklevélen belüli első előfordulásakor zárójelben közlöm an­nak betűhív alakját. A köztörténetből ismert személyneveket az érvényben levő helyesírási szótár­ban szereplő formában írom. (Nádasdy, Batthyány stb.) A XVI. század közepén már teljesen megszokott a helységnévből, általában a családi törzsbirtokból a latin „de" elöljárószóval képzett nemesi előnév haszná­lata, ami -i képzős formában került felvételre. A latin keresztneveknek a magyar megfelelőjét írom. Ha az oklevél feltünteti a személy rangját, ezt a név előtt ma­gyarul írom. (Magnificus: nagyságos, generosus: nemzetes, spectabilis: tekinte­tes, egregius: vitézlő, providus: nem nemes, circumspectus: körültekintő.) A név után következik az esetlegesen viselt tisztség megnevezése, ha szükséges, ez lati­nul is. Ha a helységneveknek van mai alakja, azt írom, zárójelben az oklevélben sze­replő alakkal. Pl. Pacsa (Pacha). Ha a helynév nem zalai, akkor a megyét is fel­tüntetem. Az oklevél szövegében eredeti formájában szereplő dátumot magyarul írom, zárójelben a rövidített latin alakkal és a mai dátumfeloldással. A szöveg végén kerülnek gondolatjellel elválasztva azok a névsorok, amelyek szövegbe illesztése még nehézkesebbé tenné a kivonatot. Pl. a birtokbaiktatások­nál jelenlévők névsora. Ujabb gondolatjel után következnek a kancelláriai feljegyzések helyük meg­jelölésével. Megjegyzendő, hogy a de commissione domini regis mindig követ­kezetesen a királyi mandátum jobb felső sarkában van, ezt külön nem jelölöm. Külső ismérvek. Az oklevelek anyaga egy kivételével papír, ezt külön nem tüntetem fel, csak az egy kivételnél jelzem, hogy anyaga pergamen. Ha a papír nem ép, utalok fizikai állapotára, olvashatóságára. Az említett pergamen privilegiális oklevélnek elveszett a függő pecsétje, a papírokleveleken levő pecsét helyét jelölöm. Eredeti jelzet. Mivel azonos provenienciájú, egy fondba tartozó oklevelekről van szó, a fondszámot (XII. 1.) külön nem tüntetem fel, csak az eredeti nyilván­tartás számát. A XVIII. századi mutatókötetek is ezek alapján készültek, keresni bennük ezek segítségével lehet. Egyéb. Ebbe az utolsó rovatba kerül minden eddig nem említett ill. máshova nem sorolható információ. Itt utalok a mandátumokon esetlegesen meglévő je­lentés-fogalmazványra. Ezen kívül itt utalok a szövegben esetlegesen előforduló magyar szavakra is.

Next

/
Thumbnails
Contents