Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

csak a relatio és a benne szó szerint átírt mandátum, hanem a mandátum és a ráírt jelentésfogalmazvány is. Ezenkívül külön számot kaptak az egymástól teljesen függetlenül több példányban megjelenő bevallások is. Megítélésem szerint még a kora-újkori oklevelek esetében is hasonlóan a középkorihoz érdemes minden egyes oklevélszövegről külön regesztát (vagy regesztapótló feljegyzést) készíteni, mert vagy a szövegek, vagy maguk az oklevelek (anyag, írás, ügyviteli feljegyzések stb.) szolgáltathatnak új információkat a további kutatások számára. Minden oklevélszöveg összetartozására az oklevél leírása után utalok. A keltezés ideje és helye. A dátum mai formáját zárójelben követi az eredeti, keresztény ünnepek szerinti, a szokásos rövidítésekkel. A szakirodalomnak nem egységes abban az álláspontja, hogy a keresztény naptár ünnepeit kis vagy nagy kezdőbetűvel írjuk. Az érvényes magyar helyesírási szabályzat

20 szerint a nem tulajdonnévhez kapcsolódó ünnepek - húsvét, pünkösd stb. - kisbetűsek. Ezt alkalmaztam a latin dátumban is: pasca, penthecostes stb. A keltezés helyének latin alakjában átvettem az oklevélben alkalmazott humanista latin formát: Bude. Kivonat. A tulajdonképpeni regeszta az oklevélkibocsátó megnevezésével kezdődik. A mandatum-ok kibocsátói Ferdinánd és Szapolyai János, valamint Báthory István nádor, Bethlenfalvi Thurzó Elek és Nádasdy Tamás. A királyi címeket nem szükséges részletezni, de a nádorét, országbíróét stb. igen. A két hiteleshely kiadóként megnevezte önmagát: a zalai Szent Adorján egyház ill. a kapornaki Szent Üdvözítő egyház konventje. A zalavári konvent elnevezés először 1540-ben jelent meg egy oklevélben. A regeszta szövege az oklevél gondolatmenetét követi. Az oklevelek egyrészt birtokjogi aktusról szólnak (adomány, adásvétel, csere, zálogügylet, osztály stb.), de más jogi eljárás is sokszor fordul elő (hatalmaskodás, végrendelet stb.). Ha az oklevélben a benne foglalt jogi intézkedés kapcsán a szokásjogra vagy törvényekre történik hivatkozás, ezt jelzem a regesztákban is. Általában megjegyzendő még, hogy a regesztában a lehetőségekhez képest mindent igyekszek magyarul visszaadni, hogy a kutatók szélesebb köre is használhassa. Amennyiben a pontosabb megértést szolgálja, idézek az eredeti latin szövegből. A tárgyalt korszakban egyébként kivétel nélkül latinul íródtak az oklevelek, csupán egy oklevél hátlapján van kb. 20 sornyi magyar nyelvű feljegyzés, ennek azonban nincs köze az oklevélben foglaltakhoz."

1 Ha a latin szövegben magyar szavak fordulnak elő, azokra az oklevél leírása után utalok. A magyar helyesírás szabályai (11. kiadás) Bp., 1987. - Helyesírási kéziszótár (Szerk. Derne László - Fábián Pál.) Bp., 1995. Lásd hozzá: Középkori leveleink (1541-ig) Régi Magyar Levéltár 1. (Szerk. Hegedűs Attila és Papp Lajos.) Bp., 1991.