Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

Az okleveles anyag publikálására a regeszták alkalmasak. A regeszta az oklevél tartalmának fogalmazásilag kerek egészet alkotó magyar nyelvű kivonata, aminek tartalmaznia kell az oklevélben foglalt jogi tény leírását, az oklevélben előforduló valamennyi tulajdonnevet, a megnevezett személyek társadalmi helyzetét jelölő kifejezéseket, valamint minden egyéb, pontosabban meg nem határozható, de érdeklődésre számot tartó kifejezést. A kivonat után le kell írni az oklevél külső ismérveit és megadni eredeti levéltári jelzetét.

17 Mohács előtti oklevelekről sok és sokféle szempontú forráspublikáció készült,

18 a közvetlen Mohács utáni korszakból azonban csak egy tanulmányban Borsa Iván közölt oklevél-regesztákat.

19 Kiindulásként a klasszikus, középkori oklevelekre vonatkozó szabályok voltak irányadók. A munka során vált nyilvánvalóvá, hogy a koraújkori oklevelekre nem lehet mechanikusan alkalmazni a korábbi szabályokat, más szempontokat kell hangsúlyozni. Annak érdekében, hogy ne csak a szűkebb szakmai közönség használhassa, arra törekedtem, hogy olyan módon tegyem közzé az adott forrásokat, hogy a lehetőség szerint a történelemmel foglalkozók szélesebb köre, elsősorban a társadalomtörténet és a helytörténet, valamint a későbbi korok kutatói is használhassák. Ezért a regesztákban elsősorban a helyi vonatkozásokat hangsúlyozom, különösen a zalai családokra és birtokokra vonatkozóakat, valamint a köztörténet számára is fontos adatokat. Ezek mellett kisebb hangsúlyt kapnak az oklevelek diplomatikai és jogtörténeti vonatkozásai. így a regeszták nem teljesen a középkori oklevélpublikációk szempontjai szerint készültek, hanem sokkal inkább a közgyűlési jegyzőkönyveknél alkalmazott regeszta-típus alapján. Feltételezem, hogy a további munka során, miután már több évtized oklevélregesztáit elkészítettem, a későbbiekben alkalom nyílik majd az újkori oklevelek diplomatikai (és irattani) elemzésére is. A regeszták felépítése a következő. Sorszám. Az általam adott sorszámok egyszerű időrendi sorrendben következnek. (A pontosan nem olvasható vagy hiányos dátumú okleveleket az adott éven belül utolsónak soroltam be.) A levéltári nyilvántartások régi iratok esetében az egyes szövegekig mennek le, ezért két különálló oklevélnek számít nem17 Borsa Iván (szert): A Szent-Ivány család levéltára 1230-1525. (Bp., 1988.) 7. p. 18 Draskóczy István - Soós István: Középkori oklevélpublikációk Magyarországon 1945-1990 között. Bibliográfia. Levéltári Közlemények 1991/62. 9-55. p. 19 Borsa Iván: A szenyéri uradalom a török időben (Forráspublikáció). Somogy Megye Múltjából 15. 1984. 78. p.