Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
A. Rajktól Türgyéig ill. Jánosházáig tartó távot 6 1/4-7 órányira becsülte a mérnök (lovasoknak 5 1/4-6 óra), szekerekkel 7-81/2 óra volt a távolság. Az utat a mérnök a megjegyzés rovatban igen részletesen mutatja be. Kottoriból Szepetneken át az út természetes talajon halad és jó állapotban van. Kanizsáig homokos, majd onnan Szöpötkig agyagos a talaj, a föld népe javítja a legfeltűnőbb helyeken. Szöpötkről Türgyéig postaút, tehát rendben tartása már nemcsak a föld népének gondja és feladata. Türgyétől Jánosháza felé természetes talajon halad tovább. Az út egészét utazhatónak jelzi, bár az utazás lehetőségét az időjárás befolyásolja. Az eltérő talajösszetételtől sok minden függ. Az előbb elmondottakat még egyes útszakaszokkal kapcsolatosan részletezi is. így pl. megemlíti, hogy Kottoritól Szöpötkig bekavicsozták az utat. Kottorinál komppal (Überfuhrplátte) történő átjárási lehetőség van a Murán, Molnárinál vizesárkok felett jó fahidak vezetnek át, Nagy és Kis Kanizsa között folyó kanálison jelenleg még használható fahíd van, ezen kívül néhány névtelen patak felett vezetnek át fahidak. Molnári és Szöpötk között hullámos magaslatok vannak, s többnyire erdőkön át vezet az út. Részletesen taglalja a Kanizsától vezető út talajviszonyait és megjegyzi, hogy az erdei utak gyakran „a természetnek átengedettek” (... es is gänzlich seiner Natur überlassen). Rád körül ismét megemlíti a névtelen patakokat,'amelyek ezt a vidéket is jellemzik. Felső Rajktól két irányban is vezet út. Az egyik erdőn halad át, Igritze felé, ahol zsíros (kötött) szántóföldi talajon vezet át. A másik, Felső Rajknál elágazó út magaslaton és falúdon keresztül vezet, majd mocsáron át és egy téglaégető (Ziegelofen) előtt halad el, egyrészt agyagos, másrészt zsíros, kötött talajon, erdőben és enyhe hajlaton át, majd sík területen. Egyes területeken nagy óva-tosságot javasol az előrehaladásban, mely fáradtságos a falvakon át. Az út általában egy szekér széles, de a földeken is át lehet haladni. A Rádnál egyesülő út agyagos talajon halad Kapornak mezőváros felé. Több fahíd vezet ebbe a helységbe, s ugyanilyenek aztán kifelé is vezetnek, s ez kedvező a menetelés számára. A talajadottságok további ismertetése után megjegyzi, hogy Istvánd és Szöpötk között a Szala folyó fölött szilárd anyagból és fából készült híd ível át. Szöpötk és Türgye között a postaút a Szalaegerszegről Sümegre vezető út szakasza. Itt a természetes talajt kaviccsal illetve murvával fedték és mindig jó állapotban tartják. Ez alól Batyk kivétel, ahol a homokos talaj miatt nehezebb a járás, de ez az útszakasz nagyon rövid. Ez enyhe hajlaton vezet át, amelyen több névtelen patak van, de ezeken szilárd fahidak állanak, ámbár szélességük nem haladja meg az egy szekér szélességét. 87
