Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)

Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész

hevenyészett csatát kivéve, semmi érdemleges dolog sem történt. Paradeiser reményét vesztve, a még erős várat, amelynek az ostrom elviselésére szolgáló eszközei sem hiányoztak, október 22-én, elhamarkodva az ellenségnek átadta, miután magának és az embereinek szabad elvonulást biztosított. E vakmerőségéért aztán a császár parancsára nemsokára a fejével fizetett.12

ív. jr.

A törikök megszállják, majd a mieink ostromolják • A várat aztán a „Kis” melléknévvel nevezett Hasszán szállta meg 900 törökkel. O a serege csekély volta miatt bizonytalanságban érezve magát, éjjel-nappal szüntelenül segítségért folyamodott a szigetiekhez és a székesfehérváriakhoz. így aztán annyi törököt küldtek oda, hogy a védők megduplázásával a vár az ostromlók erejével szemben kényelmesen védhető- vé vált. Ez ismeretes volt Ferdinánd előtt is, aki arra törekedett, hogy nagy erővel akkor támadja meg a várat, amikor az ellenség még Bélavár és Vízvár között úton van. Ekkor a mantuai azt javasolta, hogy ő ezekre tör, mert a leendő ostrom alkalmával, ha a felmentő csapatokat a várba való belépéstől elzárják, könnyebb dolguk lesz kevesek ellen harcolni. Nem tudni, mi okból, de ezt a tervet elvetették, pedig ez igen hasznos lett volna a jövő szempontjából. Talán akkor még nem értesültek arról, hogy a mieink Fehérvárt elfoglalták. így a törökök sértedenül bejutottak a várba. A mieink azonban így is nekiláttak a vár ostromának, annyira, hogy az északi részen a falakat két szögletbástyával együtt földig lerombolták és a belső várkapu feletti igen magas torony is nagy recsegéssel összeomlott. Már-már úgy látszott, hogy a mieink könnyen rohamot indíthattak volna, ha az árkok és mindenfelől lévő mocsarak nem állták volna útjukat.

Az ostrom nehéz volta • Az ellenség mit sem törődve a falaknak és a sáncoknak a romlásával, ágyúkkal szüntelenül támadta az ostromlók katonáit és azokat, akik útjukba kerültek, visszafordulásra kényszerítették. Emiatt Orphaeus a harcba induló katonák számára út készítését határozta el. Sok vászonzsákot szedetett össze, s ezeket földdel megtömve, a mocsárba téríttette; a közeli erdőkből pedig nagy mennyiségű vesszőt vágatott. Ezek betetőzéséül Grácból, Pettauból, Rackersburgból és még néhány városból nagy mennyiségű durvább minőségű szövetet szedettek össze hihe- teden gyorsasággal, sőt maguknak a vezéreknek a sátrait is engedelmükkel szétszabdalták és zsákokat készítettek belőlük. És ezekben kitűnt a mantuai nagy igyekezete. Minden nap már kora reggel lóra ült, s a töltéseket és más „veszélynek kitett” helyeket s az ágyúkat felülvizsgálta és megerősítette, s állandóan csak sürgette, hogy a szükséges munkát megfelelő gyorsasággal végezzék el. Orpheus azonban megnehe'JOrtelius II. rész, 301. és köv. pp.

29