Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
A „hadi rovat” az e szakaszon történő meneteléshez a szokásos óvatossági szabályok betartását javasolja. Felállások létesíthetőségére Rátkot és Letenyét tartja alkalmasnak, menettáborok Lendván és Letenyén létesíthetők. A táblázat 40. oldalán ismét egy összekötő utat találunk, amely Letenyéről indul Kakonyára. Ez akkor igen fontos átkelő hely volt. Ez már a 35. út az e protocollum- ban feljegyzett Dél-Dunántúl nyugati részét érintő utak sorában. Állomásai a következők: Letenye, Egyeduta (ennek nevét a mérnök „elhallotta”, utólag javította, de nem mindenütt!), Tótszerdahely, a Mura melletti Molnári, Keresztúr, Kollátszeg és Kakonya. Az út időtartama: 6 1/2-7 1/2 óra, lovasoknak 6-7, szekerekkel 7 1/2 - 8 1/2 óra a menetidő. A katonatiszt itt is — nagyon lelkiismeretesen — ismerteti az egyes települések között vezető útszakaszon a talaj minőségét, ezeket az utakat a környék lakói tartoznak rendben tartani. Ezen az útszakaszon is több helyen vezet erdőben az út. Egészében az utat jónak tartja, kivéve a Szerdahely melletti egyik szakaszt. Itt megemlíti, hogy van egy kisebb elkerített szakasz (Revier) s ez az útszakasz erősen elhasznált („stark ausgefahren”). A 3. rovatban ide fel is jegyezte, hogy az útnak ezt a szakaszát a következő évben rőzsével meg kell erősíteni, ki kell javítani. Egyedutánál, egy száraz vizesgödör és Szerdahely után egy kis patak keresztezi az utat, amelyeken jó állapotban levő fahidak vezetnek át. Molnáritól erdőben vezet az út Keresztúrig, ahol akadnak mocsaras helyek. Az erdő kijáratától a cserje (Gehölz) egészen mélyre hatol, ezért aztán megterhelt járművel itt nem lehet előrejutni. Keresztúrtól Kollátszegig több helyen mocsaras a talaj, két vizesárok is található ezen a szakaszon, amelyek nedves időben megtelnek vízzel. Kakonyáig nagyon homokos a talaj és onnan az út erdőben vezet és nagyon elhasznált. Ennek az útnak ehhez a szakaszához kapcsolódik a 3. rovat azon megjegyzése, hogy az erdei utat ki kell szélesíteni, s a mocsaras részeket rőzsenyalábok behelyezésével kell kijavítani, megerősíteni. Keresztúrnál az erdő kijárását meg kell teremteni, a cserjéket ki kell vágni. Keresztúr és Kollátszeg között a két árok fölé hidat kell emelni. Az ehhez szükséges matériát, anyagot a környező erdőkből könnyen beszerezhetik. A „katonai rovat” üres. A Protocollumban újabb két zalai hadi út következik: a 36. út Lövőtől Szala- pataka, Budafa, Györkefa, Cséb, Szent György és Bagód felé tart, ahol a Zalaeger- szeg-Körmend irányban közlekedő postaúthoz csatlakozik. A menetidő: 3-3 1/2 óra (lovon 2 3/4-31/4 óra, szekerekkel 3 1/2-4 óra a menetidő). Ennek az útnak természetes talaja murvázott és jó állapotban tartott. A Szala folyó balpartján halad, enyhe hajlatokon és sík területeken át. 109
