Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
A másik, a 37. út iránya: Türgye, Szalapa, Mihályfa majd Sümeg, ahonnan tovább halad Tapolczára. A menetidő 4-4 1/2 óra, lovon 3 3/4-4 óra, szállító eszközökkel 5-6 óra. Ez az út része a postaútnak, jó állapotú, murvázott, tehát kavicsos, kövekkel javított, bár vannak elhanyagolt részei is, amelyeket konkrétan megjelöl. Szalapánál síkságon vezet át, majd egy kis fahídon kell átkelni. A 3. rovatban feljegyezték, hogy Türgyénél az utat kaviccsal kell meghinteni, s anyag ehhez a sümegi hegyből nyerhető. A „hadi rovatban” a mérnök a „felállást” Türgyétől és Sümegtől keletre javasolja. Ugyancsak e két települést tartja alkalmasnak arra, hogy ott menettábort létesíthessenek. Két út szerepel még ebben a táblázatban. A 38. a Vas megyei Ikervárról indul és halad északi irányban e megye területén a Veszprém megyei Vásárhelyre. Az e Protocollumban bejegyzett utolsó, a 39. út pedig a Somogy megyei Inkéről indul ugyancsak északi irányban Marczaliba, e megye területén. A táblázat ezzel lezárul. Ketten írták alá: Mahler százados (Hauptmann), aki egyik mérnök résztvevője volt ennek az országleírási résznek és báró Kerpen Inf. Regmt. Az útleírás elkészültében tehát a gyalogság volt érdekelt elsősorban, ha az Infanterie Regimentnek egyik tagja volt e táblázat aláírója. Ha e táblázat áttekintése és rövid tartalmi ismertetése után az abban ismertetett utakat a korabeli térképre vetítjük (lásd 5. ábra), akkor kiderül, hogy ezek az 1810-es években papírra vetett ún. hadiutak a József-kori összeírás óta megszaporodtak és keresztül-kasul szövik Zala vármegyét. Ez alól csupán a Balaton északkeleti partja képez kivételt, de mivel a hadmérnökök elsősorban a nagy összefüggéseket keresték és mérték fel emellett egyáltalán nem voltak tekintettel a megyehatárokra, könnyen elképzelhető, hogy a hiányzó terület valahol Fejér, Vas vagy Veszprém megyék útjai között került megtárgyalásra, ismertetésre. A táblázatunk adatai arra mutatnak, hogy noha a megye levéltári anyaga alapján a XVIII-XIX. század fordulóján megállapítható utak száma 27 volt, az 1810-es években a hadmérnök által ismertetett utak száma 33. A táblázatban feltüntetett utak között egy Vas megyei út volt, öt Somogy megyét szelte át, de ezek közül is három átnyúlt Zala megyébe, Kanizsa vagy Légrád volt az induló állomása. A táblázat adataiból azonban nemcsak az derült ki, hogy több útja volt Zala megyének, mint amit a civil hatóság útként ismert el és tartott nyilván, hanem az is, hogy milyen fontos tájékozódási pontokat használhattak a megye területén vonuló katonák. Szerepel olykor úttalan útként jellemzett hadiutakon irányjelzőként több malom, téglaégető, hamuzsírégető, kőfejtő, de van olyan irányjelző is, mint pl. kápolna, avagy kőkereszt, kőszobor. S feltűnően sokszor szerepel irányjelzőként a majorság, tehát az uradalomhoz tartozó központ, és különösen a juhászatok. 110
