Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
található). A stájer vámháztól Muraszerdahelyig 4 1/2-5 óra volt a menetidő gyalog, lovon 4-4 1/2 óra, szekerekkel 5 1/2-7 óra volt az út. A következő útszakasz Pekleniczán át, Krisovecz, Miklovecz mellett halad el, majd Ferketinczet érinti, a dobravai erdőn és Potturenen át halad Novakoveczre, majd Dekanoveczen át Domasinetzre. Muraszerdahely és Domasinetz között az utat 4 1/2-5 óra alatt lehetett megtenni (lovon 4-41/2 óra, szállítóeszközökkel 5-6 óra volt a menetidő). A következő útszakasz a Ternava folyó hídján halad át és ér el Turschische faluba, majd onnan A. Hraschán falun áthaladva a Ternava balpartján halad tovább és a Murán átkelve Letenyére megy át. Az út Domasinecztől 4-5 órát igényel, lovon ez a távolság 4-41/2 óra, szekerekkel 43/4-6 óra alatt tehető meg. Az út a továbbiakban áthalad Pola és Becsehely településeken, a Rigyáci kocsma előtt, majd Sormás, Kis- és Nagykanizsa következik (a kettő között folyik a Kanisa vize). Az út 6 - 7 1/2 óra alatt tehető meg gyalog; lovon 5 1/2-6 1/2 óra alatt, szekerekkel 7 1/2-9 óra szükséges a megtételéhez. Az ezt követő útszakasz Sáncnál már somogyi földön jár, s innen halad Ne- mesvid irányában, majd Nagybajomon át Kaposvárra. (Vrászló csak a leíró részben szerepel köztes állomásként.) E három szakaszra osztott útvonal megtételéhez 17 1/2 - 20 1/2 órányi időre volt szükség rendes menetben. Az időt véve figyelembe, a somogyi szakasz lehetett az út nehezebb része. Kísérjük most végig ennek az útnak zalai szakaszát a részletesebb ismertetés, a megjegyzés rovatba bejegyzettek alapján. Az út egy része műút, egy része természetes talajon halad, amelyet szükség esetén kijavítanak. Helyenként azonban „természetnek átengedett” részei is vannak. Rácz Kanizsától Letenyéig minden időben tovább lehet jutni, Letenyétől Kanizsáig azonban az esős időszakban nagyon rossz a közlekedés, Kanizsától Vrászlóig pedig ugyancsak rossz, megérett már egy nagy javításra, mert nem használható (in- practicable). A következő megjegyzéseket teszi még az úttal kapcsolatban: a stájer földről történő átlépést követően Muraszerdahelyig ez az út természetes alapú, de murvázott, vagyis kővel, kaviccsal behintett talajon halad, s jó állapotban tartják azt. Rácz Kanizsától enyhe magaslaton vezet egy szűk és meredek, karókkal (Pfáler) megerősített út Szent Márton (St. Martin) felé, majd Szerdahelyig síkságon halad tovább. Rácz Kanizsánál kis völgyeken: Gibina, Csesztinnecz (sic!), Lapsina és Brezovecz településeknél mélyút, völgyszoroson vezet át. Ezen az útszakaszon a Muritza folyón vezet át az út és több névtelen patak fölött vezetnek át szilárd fahidak, amelyek elegendően szélesek, és minden évszakban alkalmasak az áthaladásra. A megjegyzéseknek ehhez az utolsó szakaszához kapcsolódik a harmadik rovatnak az a rövid bejegyzése, amely szerint a völgyszoros (Defilé) nem „igazítható ki” 101
