Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
(kann nicht ausgewiesen werden), mert a déli magaslatokról a Mura felé itt folynak le a vizek. A második útszakaszon: Muraszerdahelytői Domasineczig ugyancsak természetes talajon halad az út, de ez az agyagos talaj is murvázott, és minden időszakban jól karbantartott. Enyhe magaslaton halad Ferketineczig, ahonnan nagyrészt síkságon vezet tovább. Peklenicza falunál egy rövid útszakaszon mélyút vezet meredeken lefelé. Az út Novakoveczig nagyrészt a Mura jobb partján halad, s ezen a szakaszon van néhány névtelen patak. Domasinecztől a Murához műútszerűen megépített út (chaussé artig gebaut) vezet és ez minden időszakban a megkívánható állapotban van. Itt kell megjegyeznem, hogy az akkor használatos „műút” kifejezés inkább a „csinált út” fogalmát fedi és messze van a későbbi kiépített (valójában „műutak”) fogalmától. Domasowecz és Turschische között egy fahíd vezet át egy vizesárkon, majd e település előtt 40 lépés (kb. 29 m) hosszú fából készült jármos híd vezet át a Ternaván. Az út további kis hidakon is áthalad, majd újból egy nagyobb híd következik ezen a folyón, amely a Murán levő komphoz vezet, amelynek leírása egy másik Protocollumban szerepel. A komptól Letenyéig az út síkságon vezet át, de ez védgátszerűen magasított és műútnak tekinthető (chaussé). Letenyétől néhány patakot is találunk, rajtuk jó fahi- dakkal. A talaj állapotát az előbbiekhez hasonló gondossággal írja le ez a jelentés Poláig, majd Rigyáczig, amikor is egy útszakasz erdőn halad át, s noha magaslat is ez, a nedves időszakban nehezen használható, elhasznált és egyoldalas út. Nagykanizsáig még homokos is a talaj, ami száraz időben komoly akadályozója az előrehaladásnak. Letenyétől Nagykanizsáig enyhe emelkedésen visz az út Somogy megyébe, ahol síkság következik. Több kis patak és a Kanisa folyó ágai nehezítik a közlekedést, bár azokon mindenütt fahidak vezetnek át. Ennek az útnak ez az utolsó Zala megyei szakasza, s ehhez illesztett a hadmérnök egy, a helyi hatóságoknak szóló megjegyzést. Eszerint ezt az útszakaszt a Murából kibányászott, kitermelt kavicsokkal kellene behinteni, s ezzel az utat megjavítani. Ez a környező lakosság (Landvolk) kötelessége, amivel az út állapota javítható volna. Az útra vonatkozó katonai megjegyzés hosszan tárgyalja az út stratégiai előnyeit, értékét. A felállásokkal kapcsolatos konkrét megjegyzéseket is tesz. A stájer határtól a következő helységeket említi név szerint: Muraszerdahely, Domasinecz, Letenye, Nagykanizsa Zala megyében, Nemesdéd, Nagybajom és Kaposvár Somogy megyében. A Muraközzel kapcsolatosan meg kell jegyeznem azt, hogy a települések különböző helyesírása nem véletlen. A már említett bécsi kiadású postalexikonban ennek a területnek településneveit olykor négy nyelven is közük, a lakosságuk nemzetiségéhez igazodóan. A magyar és a német nyelven kívül szlovén és horvát nyelven is, mely két utóbbinak még a helyesírása is eltért egymástól (v és w, ez és tz stb.). 102
