Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)
Benda Gyula: Egy történetírói műhely kialakulása. A Zalai Gyűjtemény 25 esztendeje
A helyi történetkutatói munka felértékelődését hozta magával az 1989 utáni változás, a történetkutatás és a kiadás központi műhelyeinek, a centralizált történetírás modelljének meggyengülése. Ennek eredményeképpen korábban országos, központi feladatoknak minősülő kutatások, forráskiadványok is a helyi műhelyekhez kerültek. Ezt a tendenciát lehet sajnálni, de mindenképpen fontos és tartós fejleménynek minősíthetjük. A Zalai Gyűjtemény huszonöt éve alatt nemcsak a történetírás, a szervezeti keretek, a finanszírozás változott, hanem az ország politikai rendszere is. Mindezen fejleményeket figyelembe kell vennünk, amikor a sorozat ürügyén egy helyi történészi műhely munkáját tesszük mérlegre. A közgyűjteményi évkönyv Az első tizenöt év publikációs stratégiája egyértelműen azt mutatja, hogy a kiadványsorozat egyik fő célja az volt, hogy a zalai közgyűjteményekben dolgozók írásait gyűjtse össze, jelentesse meg. Hasonló kiadványok számos más megyében már léteztek, de általában a múzeumok és levéltárak külön-külön rendelkeztek saját évkönyvvel. Az évkönyv jellegű publikációk a régészettől az irodalom- és művészetkritikáig közöltek írásokat. A Zalai Gyűjteményben az első kötet 1974-ben jelent meg Tanulmányok címmel; 1978-ban új címe: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásairól. 1978. (1978 és 1988 között nyolc hasonló kötet jelent meg.) A Közlemények jó képet nyújtanak a megyei múzeumok és a levéltár munkatársainak munkájáról, rendszeres bibliográfiát adnak a megyéről. Zala megyében három jelentős múzeum, a kanizsai, keszthelyi és zalaegerszegi régészei, néprajzkutatói, majd pedig történészei publikáltak. A régészek esetében az egyes ásatásokról készült jelentés a leggyakoribb műfaj. Kiemelendő a középkori régészet (vár- és templomásatások) jelentősége. A néprajz változatos formában van jelen, fokozatosan nő az aránya. Az irodalomtörténet, irodalomkritika, képzőművészetek jelenléte a leginkább szórványos. A történeti tanulmányok jelzik a változásokat. Degré Alajos, a sorozat első szerkesztője még csak két kisebb cikkel van jelen. A megyék működésével foglalkozó alapvető kutatásainak mintegy mellékterméke Pálóczi Horváth Adám az 1819. évi zalai választásokról szóló írásának közreadása. Hasonlóan kevés munkájával szerepel Simonffy Emil is. Simonffy Emil a Szabó István nevével jelzett parasztságtörténeti iskolához kötődik, elsősorban a jobbágyfelszabadítás utáni földbirtokrendezésekkel foglalkozott. Zalaegerszeg legelőért folytatott harcáról készült tanulmánya ebbe a tárgykörbe illeszkedik. Mindkét szerző jól ismert történészkutató, munkásságukat nem szükségszerűen a helyi kiadványokban jelentették meg. Az idősebb levéltárosi nemzedékhez tartozott még Szabó Béla, akit a klasszikus, jól képzett, régimódi levéltárosként jellemezhetünk. Hatalmas ismeretanyaga mellett jó érzékkel nyúlt fon24