Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)
Németh József: Zalai Gyűjtemény előzményei, létrejötte
művészettörténész szakember alkalmazása. 1979-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum négy rangos kutatóval került a zalai múzeumi szervezetbe. Ez időre már Zalaegerszegen a Magyar Olajipari Múzeum is rangot szerzett magának. A Zala Megyei Levéltár élére új vezető került, Simonffy Emil. A korábbi igazgató, Degré Alajos előbb főlevéltárosként, majd nyugdíjasként szerződéssel megmaradt az intézmény munkatársának. A vezetői gondoktól mentesülve (és 1956 után történt háttérbe szorítása után rehabilitációs szándékkal is) nagyobb szerepet kaphatott a magyar tudományos életben. Ugyancsak nyugdíjasként visszakerült az 1939-1956 között főlevéltárosként itt dolgozó Szabó Béla. Hamarosan az épület bővülésével, a raktározási körülmények javulásával együtt itt is megindult a személyi fejlesztés. Fiatal, tehetséges kutatók kerültek a levéltárba, megalapozva mai jó teljesítményét. A Megyei Könyvtár 1967-ben költözött új, bár az igényekhez mérten szűkös épületbe; de így is lehetővé vált ugrásszerű fejlesztése. A közönségszolgálaton, a közkönyvtári feladatok jobb ellátásán kívül megerősíthette megyetörténeti gyűjteményét. Az évtized második felében két jól képzett, fiatal kutató emelhette könyvtári eszközökkel is magasabb szintre Zala múltjának jobb megismerését. Reális célként mindhárom intézmény célul tűzhette ki az országos átlaghoz való felzárkózást, legalábbis közelítést. 1962-ben a múzeumok, pár évvel később a levéltárak is a megyei tanácsok fenntartásába kerültek. A változás sok vitát váltott ki, de ettől datálható az intézmények gyors fejlesztése. Ennek egyik jele az intézményi évkönyvek, gyűjtemények számának növekedése. 1963-ban indította el évkönyv sorozatát a Vas, a Veszprém és a Nógrád Megyei Múzeum. Különösen az 1970-es évek elején vált gyorsabbá a bővülés. 1973-ban a Szolnok megyei múzeumi szervezet már tizennegyedikként indított évkönyvet. Somogy is ekkor, de itt már 1970 óta megjelent a máig is változatlan formátumú Somogy megye múltjából című levéltári évkönyv. Reálissá vált az igény, hogy hasonlók Zalában is meginduljanak. Ennek anyagi feltételei azonban rendkívül nehezen voltak biztosíthatók. Ekkoriban is érvényesült a költségvetés bázisszemlélete: minden évben sikerült ugyan emelni az intézmény rendelkezésére álló összeget, de Zala megyében a könyvtárnál, a levéltárnál és a múzeumnál az induló alap ez időben még rendkívül alacsony volt. Az intézmények vezetői reálisan számoltak azzal is, hogy a külön-külön tervezett kiadványsorozatoknak nemcsak anyagi feltételei biztosíthatók nehezen, hanem a rendelkezésre álló szellemi kapacitás is ígéretes, de a magas színvonalú, folyamatos kiadványozásra még nem elegendő. Voltak előzményei a múzeumi évkönyv kiadásának is. 1960-ban jelent a ténylegesen tíz éves Göcseji Múzeum jubileumi emlékkönyve, 1969-ben a jogilag fél százados nagykanizsai Thury György Múzeum jelentkezett reprezentatív évfordulós kötettel, hamarosan pedig a megye új múzeuma, az Olajipari adott számot munkájáról és lehetőségeiről szép évkönyvében. Bár az eredmény tiszteletre méltóan rangos volt, kiderült, hogy rendszeressé tételükre még nem elegendő az erő. Az új kiadvány előkészítői 15
