Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai

nyire lehet, megfelelni, de kérlek, eszkezeld, hogy olyan ember, kiben bízhatok, tőlem el ne távolíttasson — ilyen Tóth alezredes, ez az egyeden ember, kire katonai szempontból tekintve, támaszkodhatok — és ezt a h[ad]ügyminisztérium Döbröcön- be [sic!] az irodába rendelte — én őt nem nélkülözhetem, azért méltóztassatok addig nálam hagyni, ameddig én őtet nélkülözhetőnek nem nyilatkoztatom, sőt, méltóztas- sál őtet ezeredessé kinevezni. — O ugyan szerény ember, de mégis kedvesen hatand reá a kitüntetés.321

Itt én néhány napok alatt egy honvédzászlóaljat alakítottam, egészen felruháztam, nagyrészt felfegyvereztem. — A tiszteket helybenhagyás reményében megerősítettem, ezen megerősítés helybenhagyása szükséges — és valóban a körülményektől követel- tetik. — A biztos bírjon jutalmazási joggal is — én nem várhatom be sok esetekben a távollévő tábornoknak intézkedéseit — különösen nem a lefolyt napokban, melyekben nem lehetett várakozni.

Vízaknánál az öreg ismét elszeleskedte a dolgot, elvesztett 15 ágyút; de Szászsebestül Szászvárosig visszavonulása oly remek, hogy nem lehet azt nem bámulni, azzal bebizonyítá, hogy kevesebb vakmerőséggel valódi vezér, pedig nagy vezér lenne. — Gondold, egy helyt az ellenség polákait a kezében lévő ostorocskájával ütögette és szidta, s kérdezte tőlök lengyelül, „hát ti élhetetlenek, ellenem csatáztok?” és senki nem lőtt reá — iszonyú vakmerő ember — de valóban derék ember, ámbár sokszor bolond.322 — Az ujját elvágatta, és most semmi baja — de folytonos aggodalomban tart éngemet vakmerőségével — ha ő elesne, nincsen egyeden ember is a közvélemény szerint, ki a vezérletet átvehetné.

Tudod, mennyire bosszantott éngemet Görgei, vagy akkor Móga táboránál a sok szekér — a szegén [sic!] öreg egyedül a szekerek összetolatásuk miatt vesztette el Vízaknánál az ágyúkat. írtam Nagyváradra, parancsold meg, hogy küldjenek, ha van, ágyúkat, azokra szüksége leend, szüksége annál is inkább, mert Riczkó is elvesztett kettőt, az öregúr előbb is már egy párt [sic!], így most, ha nem panaszkodik is, nagy hiányt kénytelen ő érezni.

Jelen voltak mondják, hogy Piskinél bámulatosan működött az ősz bajnok kevés ágyúval, nem volt szünete a tüzelésnek — ott több ágyúkat foglalt volna el, de a gaz

321 Csány Tóthnak a következőket mondta: „Nemcsak hogy Ont nem engedem el, hanem fivérét [Tóth Károly utász századost] is itt tartjuk, hiszen most jobban, mint bármikor van szükségünk ügyes emberekre. Ön nélkül nemigen állhatnám meg a helyemet, mert hiszen Ön már be van avatva az itteni viszonyokba, azonkívül az ég mindjobban beborul, és Debrecenben könnyebben fognak vezérkari főnököt találni, mint én parancsnokot Kolozsvár számára”. Irmédi-Molnár 99. o.

322 Szászvárosnál, 1849. febr. 7-én. A leírások szerint Bem a következőket mondta: „Canaille! Meine Kanonen will ich haben! (Csőcselék! Ezek az én ágyúim!)” Itt lőtték el Bem jobb kezének középső ujját, amit azonnal csonkoltatott. Bauer 158. o.; Czetz 91. o.

184