Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai
Kálmánt ajánlom Önnek, — ajánlom lelkem leikéből, nálam vannak kötelezvényei, nálam javait illető legfontosabb irományai; — én öreg, beteg ember vagyok, beteg lélekben, testben, — alig várom, hogy átadhassam nekie. A sors legjobb áldása kísérje Önt, tisztelt Tábornok urat hozzánk — egyesülve meg fogjuk menteni e hazát, — eldarabolt erővel a históriának csak nevetséges lapokat szolgáltatunk. Isten szegény hazánkkal. Fogalmazvány. MÓL Csány-ir. NIF. Kivonatosan közli Barta, 1955. 98-99. o. és Hermann, 1990. 208-209. o. 512. Debrecen, 1849. január 11. Csány levele Perccel Mór vezérőrnagyhoz Perccel Mór vezérőrnagy, a Tisza felé visszavonuló Középponti Mozgó Sereg parancsnoka január 9-én vagy 10-én durva hangú levelet irt az OHB-nak, amelyben fenyegetőzött, hogy szétkergeti az országgyűlést és az OHB-t és kezébe kaparintja a diktatúrát. Kikelt Görgei ellen is, s azt követelte, hogy a politikusok ne alkudozzanak a katonák nélkül. A levélre Kossuth megbízásából Csány válaszolt. A szövegszerűen nem ismert levélre és az általa keltett hullámokra Id. Hermann, 1986. 316-321. o. Kedves Barátom! Mikor azt írom, kedves Barátom, én azt a szó szoros értelmében veszem, és érzem, érzem mert tudom, hogy te becsületes hazafi és nemes szívű férfiú vagy, de, Mórom, emellett olyan nagy bolond is, minőt annyi jelyes tulajdonnal, mennyivel Te bírsz, keveset hordoz az ismert világnak földe. Ugyan, hogyan írhattál úgy, ahogy írtál a kormánynak? hogyan írhattál Te, a polgári katona? Ha az, kit te kalandornak tartasz239, és egy idő óta én sem látok benne igen többet, különösen nem Scipiót, kinek szerepével Te és Vetter őt felruháztátok, mert a Te beleegyezésed nélkül nem kapta volna ő azt a feladatot — ha, mondom, az írt volna így, azt nem csodálnám, azt eredményének tartanám a haditanácsnak. Mondd meg, öregem, ha ez a kormány felújul, és ismét erős leend, pedig hogy legyen, azon Te, mint hazádat szerető magyar és vezér, közremunkálni köteles vagy, és bizonyosan közre is fogsz munkálni, kérdem, egy erős kormány tűrhetné azt az általa tábornoksággal felruházott egyéniségtől, hogy azt törje orra alá, hogy a hatalom fő részesei az orszfág] vagyonát pazarolák, és az aranyat, ezüstöt beválták, eltakaríták, s így a futást mintegy előre készítők — ha ez így van, bennem is felforr e gazságra a vér, 239 Görgei. 145
