Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai

de meg kell mondani, ki az a gazember? de oly átolánosságban, azokat, kik azon go­nosz gazságnak nem részesei, méltán elszomorítja és bántja. Görgei táborát illetőleg, abban sok igazat mondasz, de ha az azzá válik, mire nem mondom, hogy törekszik, de evéssel jővén az étvágy, törekedhet, annak egyedül Te vagy az oka, aki vezér létedre reá állottál a már előre kidolgozott tervre. Én nem hi­bázom el a morális hatásnak felhozott nagyságát, mellyel a főváros feladása csata nélkül kapcsolatba leszen, most látjuk, az országgyűlésnek csúf megszaladása minden jó embert elszomorít, de nem kevésbé a vezéreknek meg nem mérkőzése az ellen­séggel. Már most az a nagy kérdés, mi a teendő? Az én nézetem következő, kérlek, vedd figyelemre, ha jónak tartod, támogasd. Nézetem ez: az orszfágjgyűlés parancsolja meg Görgeinek és seregének, hogy tüstint jöjjön vissza, csaüakozzon az egész erő, az orszfágjgyűlés tegyen egy fővezért, de ne Görgeit, előszer azért, mert Pozsontul Pestig nem ütközött, Pestet is elhagyta diszpozíció ellen, másodszor, mert egyetértés szükséges a vezérek közt, és ez nem létez, mert Te Görgeinek, Görgei Néked áll ba­rátságosan ellenedben. Ennél az a kérdés merül fel, fog-e Görgei engedelmeskedni? Miután a java tiszt tőle elment, lehet, hogy lesz pártja, de nem gondolom, hogy sere­ge valami enunciált240 241 lelkesedéssel ragaszkodjon hozzá; inkább hiszem azt, hogy se­regének nagyobb része feloszlik, de egy része hozzánk csadakozand. Hol van most? én nem tudom. Vácról nékem írt, nékem, ki előttetek kimondottam leköszönésemet, miután kalandban senkit késérni nem akarok — és miután te kimondád, hogy minden vezérnek kormánybiztosnak kell lennie — barátom, ez nem volt okosság, nem attól, ki Görgeiről annyi rosszat hisz — én, amint kijelentettem, a Honvédelmi Bizottmány elnökének nyilvánítám, hogy kormánybiztos által képviselve kell lenni a polgári ha­talomnak egy forradalmi táborban. Mórom, ez múlhatatianul szükséges, de van-e reá idő? Hiszem, hogy ha lábra állunk, igen, de polgári katonák legyetek, legyetek, az Is­tenért, különben, Mórom, finis Ungariae.in A Hfonjvfédelmi] Bizottmánynak írott leveled most nálom van, ha vissza nem követeltetik, megtartom. Majd ha — ha az Isten jobb időkben enged együtt vitázni, és amellett egymást szeretni — felolvassuk múltunkra vonatkozó dokumentum gya­nánt; éppen amidőn e szót írom ki, visszakívántatik tőlem a levél, legalább le fogom azt másolni, mert tudom, hogy Te rögön írtad, bosszúsan, és nem bírsz másolatot. Móga — Budapest parancsnoka — szaglod-e az árulást?242 Itt rejlik oka át nem mene­telünknek a Lajtán — és volt még követ, ki ebben pártolá őt.243 240 Kimondott. 241 Vége Magyarországnak. 242 Móga János altábornagy valóban visszamaradt a fővárosban, de a cs. kir. csapatok bevonulása után letartóztatták, hadbíróság elé állították, amely megfosztotta rangjától, s öt év várfogságra ítélte. Móga ezt le is töltötte. 243 Pázmándy Dénes, a képviselőház akkori elnöke és Asztalos Pál, később Erdélyben Csány helyettese. 146

Next

/
Thumbnails
Contents