Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 II. - Zalai gyűjtemény 44/2. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi és miniszteri iratai
és saját királya, a német császár seregei — égetve, rabolva a békés falukat, tódulnak a földre, melyet őseink vérrel szereztek, s melyet az unokáknak nem lehet — nem szabad gyáván eladniok. Fel tehát, magyar nép! — fel közös szabadságunk, magyar nevünk védelmére! — Ragadjon fegyvert mindenki, ki azt emelni képes. A nép kezében lándzsa, kasza, kapa, ásó, vasvilla, - és minden erős fegyver, csak bátor karokkal hordozza azt. — Fel magyar nép! mert a magyart ki akarják törleni a nemzetek sorából, és Magyarországot Németországba beolvasztani. Fel! mert amely nemzet magát elhagyja, az vesztét megérdemli. Nem kívánja azt a haza, hogy ti rendes sorokban szálljatok szembe az ellenséggel, — de igenis azt, hogy nagy tömegekbe egybevegyülve, oldalról és hátulról nyugtalanítsátok azt, — élelmiszereit, fegyvereit, lőszereit, társzekereit, leveleit elfogjátok, — s hol rajta erőt vehettek, embereit fogollyá tegyétek, — pusztítsátok. Szolgáljon példaképül előttetek a tolnai, veszprémi és Fehér megyei nép, melynek segítségével a rabló horvátokból Ozoránál több mint hétezer fogatott el s fegyve- reztetett le, — a fehérvári nép fegyvertelen kezekkel ezerhétszázat fogott el.176 Két somogyi kanásznak, ki Jellacicnak leveleit elfogta, köszönhetjük, hogy az árulással jókor tisztába jöttünk. — Csak egyetértés kell, s a haza ellenségei szétporlanak. A haza szívesen jutalmazza a jó szolgálatokat, nevezetesen egy elvett ágyúért 200, egy mázsa puskaporért s egyéb lőszerért 20, egy puskáért 5 pengő forintot ad azonnal a bemutatóknak. De lelkesítsen főleg benneteket ne a jutalom, hanem azon hazafiúi érzelem, mellyel minden magyarnak fenyegetett hazája iránt viseltetni szent kötelessége. — Teljesítsétek azért szívesen, jó kedvvel azon — elismerem — terhes szolgálatokat, melyek a hadsereg győzelme elősegítésére egyátalán szükségesek. És váljon ki ne viseltetnék kegyelettel a föld iránt, melyen apáink a szabadságért halálos harcokat víttanak, melynek mezeit hős vérrel áztaták, melynek halmai alatt nyugosznak szent poraik, s mely földön kívül e széles világon nincsen számunkra hely, melyen — mint írva van — élnünk-halnunk kell. Fel tehát fegyverre bajnok magyar faj! és mindenki, kit e föld hord s egével betakar. Fel! és Isten nevében, egyesült erővel riasszuk el az ellent hazánk téréiről, melynek büszke fiai rabigához nem szoktak, — hogy majdan, ha az áldott béke visszatér, s mi egy szabad nemzetnek leszünk fiai, csendes lakainkban önérzettel mondhassuk el: szent Hazánk! megfizettük, amivel csak tartozánk! Nyomtatvány. MÓL 1848-49. és emigr. nyomt.; Nyomtatványok.; MNM Udgy. 1975.24. Közli Novák, 1906. 165-167. o. 1761848. okt. 7-én, illetve 3-án. 110
