Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Bevezető
lan, Klauzál Gábor és Pulszky Ferenc gyakran kértek tanácsot Csánytól. Amikor pedig a Nyugat-Dunántúlon parasztmozgalmakra és antiszemita zavargásokra került sor, a MOIB Csányt és Széli Józsefet, Vas megye alispánját bízta meg a rend helyre- állításával.3 Csány és Széli megbízatása Vas, Zala, Veszprém és Sopron megyék, valamint Sopron, Kőszeg és Ruszt szabad királyi városok területére szólt. Április 28-án Somogy megyét is hatóságuk alá rendelték. A két biztos a katonaság felvonultatásával vetett véget a mozgalmaknak. Az antiszemita mozgalmak május elejére lényegében lecsillapultak, a parasztmozgalmakkal, föld-, erdő- és legelőfoglalásokkal Csánynak még 1848 augusztusában is bajlódnia kellett. Noha statáriális joggal rendelkeztek, egyeden halálos ítélet, s egyeden botütés sem kísérte működésüket. A közrend helyreálltával május 20-án Sopron és Veszprémbe Hunkár Antalt nevezte ki Szemere Bertalan belügyminiszter, május 23-án pedig Vas megyét vette ki Csány biztossága alól. Csány már május közepén több jelentésben figyelmeztette a Batthyány-kormányt a Horvátország és az illír mozgalom részéről fenyegető veszélyre, így Szemere június 2-án őt bízta meg Zala, Somogy, Baranya és Tolna megyék, illetve Pécs szabad királyi város királyi biztosságával és a Dráva-vonal védelmének megszervezésével, valamint azzal a feladattal, hogy a Dráva-vonalán összevonandó 4000 főnyi sorkatona- sággal és a rendelkezésére bocsátandó, 14.000 főnyi mozgósított megyei nemzetőr- séggel tartsa figyelemmel a túlparton történteket. A később kiadott rendeletek szerint Fejér, Vas, Sopron és Veszprém megyék nemzetőrségével is rendelkezhetett. A 250-290 kilométer hosszú szakaszon ez az erő csak határőrizeti feladatokat láthatott el, és semmi esetre sem volt alkalmas még helyi támadó akciókra sem. A mozgósítás során július közepén azonban ennek a létszámnak a kétszerese, 29.000 fő került a Dráva mentére. A védvonalon található reguláris katonaságot négy sorgyalog zászlóalj, egy honvédzászlóalj, egy vértesezred, két század könnyűlovas (che- veauxlégers) és hat század huszár alkotta. A tüzérséget négy üteg (összesen 24 löveg) alkotta. A teljes létszám tehát valamivel meghaladhatta a 35.000 főt. Ez az erő azonban csak július végéig volt ilyen jelentős. Ekkor két sorezredi zászlóaljat és többezer nemzetőrt a bácskai hadszíntérre vezényeltek át. A későbbiekben újabb huszárszázadok, egy honvédzászlóalj és két század önkéntes érkezett az őrvonal erősítésére. A létszám szeptember elejére a július közepihez képest kb. 10.000 fővel csökkent. Ennél is nagyobb probléma volt azonban, hogy a nem magyar kiegészítésű csapatokról kiderült: nem lehet megbízni bennük. A drávai őrvonal parancsnokává kinevezett Franz Ottinger vezérőrnagy augusztus elején megparancsolta a reguláris katonaságnak, hogy ha a horvátok betörnének a Muraközbe, ne tanúsítsanak ellenállást, hanem harc nélkül vonuljanak vissza. A parancsról Csány sem tudott. Csány 3Barta, 1952. 605-606. o.; Molnár, 1991. 72-74. o. 8
