Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)

Csány László kormánybiztosi iratai

ból származhatna, ha a csáktornyaiak félelme és aggodalma a néptömeget is megragadná, Csáktornyára siettem, hol a bennem helyzett bizodalom rövid órák múlva a nyugtalanságot, a békédenséget helyrehozá — de annál kevésbé tudtam én magamat megnyugtatni, azt tapasztalván, hogy Jellacic báró a Miniszterelnök úrnak, később Ottinger vezérőrnagy úrnak is adott szavának dacára, harcosait vissza nem vonja, sőt éppen olyan ellenséges állásban mutatkozott, mint bécsi útja előtt, azzzal a különbséggel, hogy most már 17 zászlóaljra növelkedett fel határőri katonaságának száma. Útközben meglátogattam a Muraközben létező erőnk parancsnokát, gróf Bubna őrnagy urat a Miklós császár nevét viselő huszárezeredből — tanácskozás közben ennél Ottinger vezérőrnagy úrnak abbeli parancsáról győződtem meg, miszerint a horvá- tok áttörése esetében azok parlamenter által szólíttassanak fel a visszavonulásra, mit ha tenni nem akarnának, vonuljanak vissza a mieink, és semmi néven nevezendő esetben fegyverüket ne használják.239 — Megvallom, ezen parancs éngemet a meglepetés legkeserűbb érzetére ragadott, mert ítéletem szerint az annyit tesz, Muraközt, Magyarország 15 négyszegmértföld [sic!] legszebb területét 62 ezer vagyonos lakosi- val Jellacicnak védedenül átadni — és annyit tesz, nemzetőrseregeinket megfosztva a rendes katonaság segédségétül, áldozatul vetni az ellenségnek, mert ezek országuk és saját megyéjök részét védedenül, anélkül, hogy a rokonárulás bélyegét még a késő emlékezetben is magokon viseljék, az ellenségnek át nem engedhetnék; — ezen parancsról én mit sem tudtam, jóllehet arról, mint hadi operációkat tervező rendeletről, tudnom kellett volna; — az abban felállított elvet én magaméva nem tehettem, sem úgy, mint biztosa a magyar felelős kormánynak, sem úgy, mint hű fia hazámnak és hű alattvalója királyomnak. Lehet, hogy ítéletem hibás, de az lelkem meggyőződése, és azt semmi hatalomnak, semmi tekintélynek fel nem áldozom, azért kinyilatkoztattam szóval is, barátságos levelemmel is vezérőrnagy úrnak, hogy azon esetben, ha rendeletét vissza nem veszi, a zalai összes nemzeti őrsereget beszállásolandom a Muraközbe.

Amíg biztos vagyok, addig be akarom helyemet tölteni, eszerint Jellacic részéről mutatkozandó szó- s hitszegés esetében Muraközöt védeni fogom őrseregeinkkel, ahogy lehet, védelmére felhívandom a sorkatonaságot is — de a körülmények ily helyzetében mi tovább együtt nem maradhatunk, minthogy megkívántató higgad- sággal, kellő nyugodt kedéllyel, barátságos bizodalommal közre nem munkálódha- tunk. Én Ottinger vezérőrnagy urat, kit benne helyzett bizodalmámnál fogva magam kértem ki a minisztériumtul, gyanúsítani távolról sem akarom, sőt hiszem, hogy rendeleté magosabb stratégiai és monarchiái szempontból eredett, de előttem, jóllehet a monarchia épsége szívemen fekszik, mindenek felett Magyarország áll — stratégiai tekintetből pedig a leghibásobb és legszerencsétlenebb gondolatnak tartom a véde239 A parancsot közli 60. IR. 261-262. o., magyar fordításban Gelich I. 179. o. és Novak, 1906. 53. o. (utóbbi kettő téves dátummal).

164