Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
lem nélküli visszvonulást, mert azáltal Muraköz el van vesztve, el van kétségkívül vesztve, minthogy a megtámodásróli értesítés, a segedelem és menet annyi időt legalább megkíván, mennyi alatt az ellenség előre nyomulhat a Muráig - feltéve, hogy a fekete-sárga szín, az ellenség részéről respektálva eresztetik át a kompokon - a letenyein, a kottorin, és a szerdahelyi hídon; — kérdem, minő erő szükséges az elvesztett partnak visszaszerzésére, mely jól fegyverzett erőtül, ágyúktul, és Cetinből elhozott rakétákkal védetik?? — továbbá, hát ha az őrsereg harcba vegyülne (pedig bizonyosan vegyülne, győzelem reménye nélkül is), ennek vesztesége minő következményeket idézendne elő? Nemzeti őrseregeink szerkezete, — olyan mélység, melyet még közülünk senki ólommal meg nem mért — ezt lehet és kell is használni; ítéletemmel ennek okos használatában rejlik jelenleg honunk üdve — de használni óvatosan, és sorkatonasággal s honvéddel szükséges; — aztán ki áll jót érette, hogy huszároink őrseregünk romboltatását parancs dacára is hidegen, közömbösen né- zendné? és ekkor hova juthatunk az engedelmesség megtágult kötelékével? így én sem politikai, sem stratégiai tekintetből nem oszthatom Ottinger vezérőrnagy úrnak tervét. Mondottaim következtében azon elvből indulok ki, hogy biztost eleget, vezért pedig nemigen áll tehetségében a minisztériumnak választani, azért én ezennel biztosságomról határozottan lemondok, azt még azon esetben sem folytatandó, ha vezérőrnagy Ottinger úr lépendne vissza — mert ha ezzel ki nem jöhettem, ki eránt más tekinteteken kívül maga a barátság is gyengédségre kötelezett — mit lehetne várnom egy másmi, aki már előre elfogultsággal közeledne hozzám, minek tapasztalata részemről sem szolgálhatandna okul a szimpátiára. Vegye a tisztelt Minisztérium bennem helyzett bizalmáért lehető legforróbb kö- szönetemet — érzem, hogy annak minden tehetségeim felhasználásával sem felelhettem meg, de érzem azt is, hogy ennek oka nem bennem, nem igyekezetemben rejlik, fájdalmas érzettel lépek le a pályáiul, melyen nem a göröngyök, nem a tövisek akadálozták haladásomat, hanem akadálozza olyan körülmény, melynek eltávolítása nem áll hatalmamban. Legmélyebb tiszteletemet nyilvánítom a Minisztérium eránt, és kijelentem, hogy f[olyó] hó 18-k napjáig itt helyemet betölteni kötelességemnek tartandom. Csány László Mái jelentésemet, illetőleg leköszönésemet bezártom és postára valék azt adandó, midőn Ottinger vezérőrnagy úr arról értesített, hogy ő a parancsnokságát Milpökh alezeredes úrnak átadta a Wasa gyalogezeredéből — és magát bejelentette vagy más alkalmazásért, vagy nyugalmazásért240 — eszerint belátja a tisztelt felelős, függeden Minisztérium, hogy én már az általam fellebb kitűzött napig sem maradhatok meg 240 Ottinger aug. 10-én a hadügyminisztériumhoz intézett két jelentését Id. MÓL HM Ált. 1848:4844- 4845. 165
