Csány László kormánybiztosi iratai 1848-1849 I. - Zalai gyűjtemény 44/1. (Zalaegerszeg, 1998)
Csány László kormánybiztosi iratai
tító viharok érintetlenül hagyák annak más részét, de vétkes könnyelműség nélkül nem lehet a múltnak véleden eseteiből azt következtetni, hogy a Duna bal partján a vérengző botránynak minden nemeivel tanúsított események túl a dunai részekre is nyom nélkül tűnjenek el, mert nem lehet eléggé vak senki annak belátására, hogy napjainkban a következmények már előre kiszámított okok szoros láncolatán függjenek — és mert nem lehet eléggé hitetlen vagy tudadan senki annak ignorálására, hogy több helyeken a vakmerénynek valósággá vált álmai a pártütőknek, és azok cimboráinak alapos reményt nyújthatnak arra, hogy törvénytelen követeléseiket törvénytelen tényekkel joggá törekedjenek ál tváltoztatni, ez okbul hazánk sorsa felett őrködő országgyűlésünk tapasztalásunk szerint nem kéméi semmi áldozatokat, mely annak biztos állása megszerzésére szolgálhat — de ezen áldozatok szegény kincstárunknak kiszámíthadan költségeibe kerülvén, nem lehet az igaz hazafinak szentebb kötelessége annál, minthogy kincstárunknak segedelmére lenni törekedjen. Koppányi Ferenc főpénztárnok úr Horváth Vilmos 2-ik alispánnak utalványára az én kérésemre nemzeti őrseregeink kimozdítása alkalmával 3749 f[orint] 42 xr. pengőt előlegezett a járásbeli főszolgabíró uraknak, ezen öszvegnek visszafizetését mindeddig meg nem rendeltem, részint azért, mert a tisztelt megye közönsége eránti határtalan bizalmamnál fogva hittem, hogy hitelt adva a miniszteri biztosításnak és felszólításnak, miszerint minden, a megyék által előlegezendőket a haza vissza fogja fizetni, azt reménylhettem, hogy a tisztelt megye kedvezőbb időkig szíves készséggel marad hitelezője a hazának, részént azért, mert nem lehetek eléggé óvatos, nemzeti őrseregeink díjazására és élelmezésére felállított pénztárainknak olyan állapotbani fentartására, hogy azokban a fizetési képesség egy percig is meg ne szűnjön, tudván, hogy az efféle legkisebb fennakadás felbomlását idézhetné elő táborunknak, ami következményében a haza közveden veszedelmével leendne kapcsolatban, azonban Koppányi főpénztárnok úr nem lévén fölhatalmazva előlegezésre, belátom és érzem, hogy őtet biztosítani múlhadan kötelességem légyen, igaz, legrövidebb biztosítás lenne a készpénzbeli fizetés, de minthogy az az őrseregek pénztára gyengítése nélkül eszközölni tehetségemben nem áll, kérem a tisztelt megyei közönséget, méltóztassék főpénztárnokát, ki hazafiúi buzgalmánál fogva megyei határozat nélkül is előlegezéssel a kincstárnak segíteni igyekezett, további várokozásra felhatalmazni, addig t[udni]illik, amíg a haza, fiainak legpontosabb adósa, tartozásait szerető és szeretett gyermekeinek leróhatja, — el merem mondani, hogy nagyobb része azon megyéknek, melyeknek őrseregei biztosságom alá helyhezvék, részint akkor nyerték első díjazásukat és élelmezésöket a pénztárból, amikor megyéjük határát átiépték, részint akkor, amikor állomási helyöket elfoglalták, így nem lehet nékem kétkedni Zalánk hasonló hazafiúi lelkületében, és nem lehet nékem meg nem győződnöm arrul, hogy honunk kincstára segítségének tekintetéből Koppányi Ferenc főpénztárnok urat a tisztelt megyei közönség további várokozásra felhatalmazandja — ezen kérésemhez még csak azt csatolom, méltóztassék a sokszor tisztelt megyei közönség az előlege162
