A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

jukat; s mit tegyenek abban az esetben, ha az ellenség hajlandó a fegyverszünetre: megköthetik-e azt maguk, vagy egyeztetniük kell a magyar hadsereg tábornokával? Végül szükségesnek mondta, hogy a kiküldendő tagokat értesítsék, s kérdezzék meg, hajlandóak-e egyáltalán elfogadni a követségben való részvételt? Pázmándy erre olyan értelmű határozatot javasolt, hogy „a fenn említett alapra fektetni a békét mindenesetre késznek nyilatkozzék a választmány; következőleg mindazokat megajánlhassa, melyek ezen célhoz vezetnek; ha pedig oly akadályok gördíttetnek elő, melyek ezen célhoz nem vezetnek, s melyeket tenni hatalmokban nem áll, a vezérelv ellen nem tehetnek”. Deák ezt még mindig túl általánosnak talál­ta, s legalább a fegyverszünettel kapcsolatban konkrét felhatalmazást kért, mondván, hogy vannak, akik azt kívánnák, „hogyha fegyvernyugvást a fővezértől eszközleni nem tudnak, térjenek vissza, mások pedig, ha akár lesz, akár nem lesz fegyvernyug­vás, mindenesetre a küldöttek igyekezzenek a fejedelemhez jutni”. Az elkészült jegy­zőkönyv és határozat végül úgy fogalmazott, hogy a kiküldöttek „az ellenség fővezé­rétől fegyvernyugvást és a céloztatott békekötést kieszközölni iparkodjanak; sőt, a körülmények úgy hozván magukkal, magához ő cs. k. felségéhez, Ferenc Józsefhez is járuljanak. Miről a törvényhozáshozi jelentésük elváratik”. Az ülés éjjel 11 órakor ért véget.36 Deák másnap, 1849. január 1-jén felkereste Majláth György társaságában Mailáth Antalt, akinek szintén eleve kételyei voltak a küldöttség sikerével kapcsolatban, mondván, hogy ez csak egy megijedt frakció műve, s ha Kossuth sem ért vele egyet, aligha várható tőle siker.37 Mailáth Antal megkérdezte, gondoskodott-e már katonai kíséretről és údevélről? Deák nemmel válaszolt, de hozzátette, hogy azonnal felkere­si Kossuthot. így is tett, ám sem Kossuthot, sem Madarász Lászlót, az Országos Rendőri Hivatal vezetőjét nem találta már a helyén. Fellelt viszont néhány aláíradan údevelet, s ezeket magához vette. Deák meghallotta, hogy Nyáry Pál, az OHB he­lyettes elnöke még a fővárosban van. Deák felkereste Nyáryt, aki magához hívatta Répásy Mihály vezérőrnagyot, a tartalék hadtest parancsnokát. Nyáry levelet írt Görgeinek, s kérte a küldöttség átbocsátását az ellenséghez, illetve a kíséret kirende­lését.38 Répásy egy tisztet küldött Görgeihez Nyáry levelével, s a tiszt rövidesen visz- szatért azzal a hírrel, hogy a katonai kíséretet kirendelték, s megtették az intézkedé­seket a küldöttség átbocsátására. A tiszt megjegyezte, hogy „a táborban nagy a ne­36 Az ülés jegyzőkönyvét közli KLÖM XIII. 941-952. 37 Csengery Deák beszámolója alapján írott elbeszélése szerint Deák Majláth Györgyöt kereste fel, de Melczer István, Mailáth Antal unokatestvérének visszaemlékezése szerint Deák és Majláth György keresték fel Mailáth Antalt. Melczer szerint Csengery elbeszélésében amúgy is többször keveredik a két Majláth személye. Melczer István 164-165. p. 38 „Közlés, hogy a képviselőház részéről egy küldöttség küldetett az ellenséges táborba, s ez átenge­dendő”. Német nyelvű kivonat. MÓL Görgey-lt. Iktatókönyv No. 378. 201

Next

/
Thumbnails
Contents