A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

s a második a képviselőház állásfoglalását igényli, Deák így reagált: a ház kettőt felelhet. Egyrészt, hogy míg ellenség van az országban, semmilyen tárgyalást nem kezd; másrészt, hogy a ház csak a törvények és az alkotmány alapján tárgyalhat. Pázmándy a kérdést és az ülést azzal zárta le, hogy kérte Deákot, miszerint a délutáni ülésen terjessze elő az általa fogalmazott határozati javaslatot.

A délután ötkor kezdődött ülésen a jegyző felolvasta Deák javaslatát, amely a fenti fejtegetésen alapult. Egyrészt leszögezte, hogy amíg a felség az ellenséget az országból el nem távolítja és a tárgyalás szabadsága helyre nem áll, a képviselőház nem tanácskozhat „a birodalom és Magyarország között létező érdektalálkozások ki- egyenlítése fölött”, másrészt a minisztériumot arra utasítja a határozat, hogy „Magyarország területi épségének, független önállóságának, polgári szabadságának s alkotmányának Őfelsége által is szentesített 1848-diki törvényeknek [...] értelmében leendő szigorú megóvását és fenntartását” következetesen tartsa szem előtt. A határozati javaslatot egyhangúlag elfogadták. Ekkor Kazinczy Gábor azzal az indítványnyal állott elő, hogy az államirat cáfolatát is Deák Ferenc készítse el. Deák logikusan azt válaszolta, hogy az iratot a minisztériumnak küldték, annak kell megválaszolnia, s a házban senki sem képes arra felelni, mivel a szükséges adatok a minisztérium birtokában vannak. „Ha a ministerium be lesz töltve, — mondotta Deák — bizonyára fogja tudni kötelességét, s fog felelni, s feleletét a háznak is elő fogja terjeszteni; ha akkor a ministerium valamelyikünkkel parancsolni fog, bizonyára mindegyikünk, s én is e részben szívesen fogom közremunkálásomat felajánlani, annyival is inkább, mert némely dolgok, mik a kérdéses iratban említetnek, akkor történtek, mikor én is a ministerium egyik tagja voltam.”105

Deáknak ez a Batthyány ügyvezető miniszterelnöksége idején elhangzott utolsó érdemi megnyilatkozása a korábbi miniszter együttműködési ígérete volt a leendő minisztérium számára. A nyilatkozat őszinteségében nem kételkedhetünk, mert Deák akart bízni a törvényesség, az alkotmány megőrzésében. Más kérdés, hogy ismerve pesszimizmusát és a szeptember 22-én kelt levélben megfogalmazott helyzet- megítélését, nem nagyon hihetett egy alkotmányos új magyar minisztérium kinevezésében.

Deák egyébként a szeptember 25-i ülésen javasolta, hogy a hűbéri viszonyokról alkotandó törvény tárgyalását ne folytassák. Számos képviselő van távol mint újon- cozási vagy népfelkelési biztos, távollétükben ne döntsenek, nehogy elhamarkodottan határozzanak. így fogalmazta a követendő eljárás alapelveit: „Határozzunk igaz105 Közlöny 1848. szept. 24.; Deák beszédei II. köt. 337-340. p. (Csak Kónyi közli a Deák által fogalmazott határozati javaslat szövegét.)

89