A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

ságosan és méltányosság szerint”. Javaslatát a ház elfogadta.106 Nem tudjuk, hogy két nap múlva, a szeptember 27-én éjjel összehívott rendkívüli ülésen ott volt-e Deák a képviselőházban, s ha igen, egyetértett-e a Lamberg küldetése kapcsán született határozattal. Legközelebbi szerepléséről a Lamberg-gyilkosság, Batthyány távozása és a Honvédelmi Bizottmányra háruló kormányzati felelősség idején, szeptember 30-áról van tudomásunk. Ezen a napon, miután az elnök a nyilvános ülésen beszámolt az előző napi ütközetről, Deák szót kért. Pázmándy elnök a képviselők együttmara- dását javasolta, de egyben azt is, hogy semmiféle végzést ne hozzanak, s egyelőre semmiféle tárgy megvitatásába ne kezdjenek. (Pázmándy ezzel átsiklott Madarász Lászlónak a javaslatán, aki a Jellacic oldalán álló ezredekben szolgáló magyar tiszteket pártütőknek kívánta bélyegezni.) Deák egyetértett Pázmándy szavaival és azt hangsúlyozta, hogy akármilyen kevés képviselő is maradt a fővárosban, ne oszoljanak el, mert a miniszterelnök távollétében a tényleges hatalmat gyakorló bizottmánynak szüksége lehet a ház törvényes tekintélyére, hogy „felelőssége könnyítése végett” valamit megtanácskozzon, vagy „az ittmaradottak közül egyes tagokat ide vagy oda kíván küldeni, vagy valamire felhasználni”.107 Deáknak ez a figyelmeztető tanácsa a miniszteri kormány lezárulásakor, s a bizottmányi kormányzás kezdetekor hangzott el. Személy szerint lehet, hogy nem értett egyet a bizottmány tagjainak politikai nézeteivel — Nyáry és Madarász László állandó vitapartnere volt —, de ez a nyilatkozat világossá teszi, hogy a Honvédelmi Bizottmány létét és intézkedéseit Deák támogatta, mert az adott helyzetben az alkotmány megvédésének más útját nem látta.

*

Végére érve Deák Ferenc 1848 áprilisa és októbere közötti miniszteri tevékenysége és képviselői szereplése áttekintésének, elmondhatjuk, hogy magatartása és nyilatkozatai alapján sajátos politikusi alkatot ismertünk meg. Gondolkodásában és magatartásában olyan politikust, aki nem forradalmár, de a reformok azonnali megvalósítását ígérő forradalom — korábbi politikai szerepének logikus következményeként — az ország vezetői közé emelte. Nem szívesen vállalta megbízatását, szinte az első pillanattól szeretett volna felállni a miniszteri bársonyszékből, de látva, hogy szükség van rá, hogy kötelessége kitartani elvbarátai mellett, hiszen a kabinetben voltak hozzá hasonló gondolkodásúak, maradt.

A kormány tagjaként Deák tárcájának természetéből fakadóan nem tartozott azok közé, akik a társminiszterekkel folyamatosan leveleznek. Elnöki levelezése alig

106 Közlöny 1848. szept. 27.; Deák beszédei II. köt. 341-342. p.; Deák a képviselők előtt bizakodásának adott hangot, kijelentve: „meglehet, nehány nap alatt - s adja Isten, hogy úgy legyen - körülményeink jobb fordulatot veendenek”, s higgadtan lehet majd tárgyalni.

107Közlöny 1848. okt. 2.; Deák beszédei II. köt. 343-344. p.

90