A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
Ingerült szavai után Deák éles logikával jellemezte a helyzetet. Ez a munkálat nem az országgyűléshez van intézve, — mondotta. A német minisztérium bemutatta a felségnek az államiratot, az elküldte a nádornak, és a mellékelt kéziratban a magyar minisztériumot szólította fel válaszra. A magyar minisztériumot az elmúlt napokban a nádor arra szólította fel, hogy tudja meg, mi a ház véleménye. Ez azt jelenti, hogy nem az osztrák minisztériumnak kell válaszolni, hanem olyan határozatot hozni, amely a minisztériumra kötelező, mert ez a dolog természetes folyamata. Fejtegetését befejezve Deák így foglalta össze véleményét: „Nem tartom szükségesnek sem a kéziratra, sem a nádor kísérőlevelére felelni; mert ezúton a fejedelemtől a házhoz rendelet nem jöhet. Hanem a ministerelnök kér határozatot, és a ház azt mondja: a kérdéseket csak a törvények korlátái között egyenlítheti ki a ministerium; következve azon szoros törvényektől elállni nem szabad, nem lehet. Tehát ezen tárgyban nem valamely a nádornak adandó feleletet, hanem egyenes határozatot kívánnék tisztán hozni, azt magában foglalót, hogy az 1848:3-ik törvény és egyéb törvények rendeletétől egy hajszálnyit sem térhetünk el, s a ministerium is ahhoz tartsa magát.”104 A kérdés ezzel nem zárult le, s Deáknak ismét állást kellett foglalnia. Irányi Dániel ugyanis felolvasta azt a határozatot, amelyet az előző napi zárt ülésen Kossuth által elhangzott állásfoglalás alapján fogalmazott. Pázmándy elnök megjegyezte, hogy a minisztériumnak adandó utasítás, amelyet Deák javasolt, nem szerepel a szövegben, így azt a tervezet végére kell illeszteni. Deák azonnal reagált, s kifejtette, hogy az ismertetett határozatot, mint cáfolatot nem tartja elegendőnek. Ugyanis csak bizonyos dolgokkal foglalkozik, másokkal nem, tehát úgy tűnik, mintha az utóbbiakat elfogadná. Ezzel a szöveggel a ház elismeri, hogy foglalkozott az államirattal. (A határozati javaslat a pragmatica sanctio osztrák értelmezését vitatta.) Deák érvelésében visszatért a már mondottakhoz: a miniszterelnök kikérte a ház véleményét, s a ház nem mondhat egyebet, hogy más „kiegyenlítést” nem lát lehetségesnek, mint az alkotmányhoz, nevezetesen az 1848:3. tc-hez való ragaszkodást. Ettől a minisztérium egy lépést sem távozhat. „Ha akarja a ház, — folytatta Deák — azt is bele teheti, hogy minden egyéb kiegyenlítésekre nézve is csak akkor bocsátkozhatik mind a ministerium, mind a ház tanácsozásba, ha minden fegyveres kényszerítő hatalom eltávo- líttatik, s minden ellenség a hazából kitakaríttatik.” Deák szavaira az elnök megjegyezte, hogy a határozati javaslat Kossuthnak a konferencián elhangzott állásfoglalása alapján fogalmazódott meg, — de ha a ház egyetért Deák szavaival, új határozatot kell fogalmazni. Deák ekkor kijelentette, hogy saját javaslatait szívesen visszavonja, de ha a határozat Kossuth véleményére épül, akkor abból hiányzik Kossuth azon alapeszméje, amely szerint a felelős kormány nem valami új engedmény, hanem a korábbi kormányzati forma (a consilium: vagyis a helytartótanács) helyett újat alkottunk. Pázmándynak pedig arra a megjegyzésére, hogy az államirat két részből áll, 104 Közlöny 1848. szept. 26.; Deák beszédei II. köt. 335-336. p. 88
