A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

tunk”. Nyáry azzal fejezte be, hogy mindezt azért mondta el, hogy igazolja magát választói előtt. Deák azonnal reagált a támadásra. Kijelentette, hogy a vádaskodást, miszerint politikájuk reakciós lenne, nem hagyhatja szó nélkül. A reá jellemző logikával a fogalmat határozta meg: „A reactio alatt a kivívott szabadságnak elnyomását és az absolutizmus visszahozását érd az egész világ lexicona.” Ezt a vádat a minisztérium nem érdemli, s a fejlemények sem mutatnak ebbe az irányba. Nyáry a minisztertanács felolvasott jegyzőkönyvét értelmezi önkényesen. Ezt azonban nem kívánja részletezni, mert ez csak válaszokra és viszontválaszokra vezetne, a felirati vita hosszan elhúzódna, - s közben az ország elveszne. Azt azonban kifejtette, hogy ha „Olaszországot szabadnak és Ausztriától elszakadottnak elismerjük” - mert a katonaság visszarendelése onnan azt jelenti — az olaszokkal szövetkezünk az ausztriai császár ellen. Márpedig - folytatta Deák - akárhogyan is vélik értelmezni a pragmatica sanctiót, arra a következtetésre senki sem juthat, hogy józanul gondolkodva az lehetővé tenné az osztrák császár elleni szövetkezést. Másik megjegyzésében Deák az általa ritkán használt eljáráshoz, az iróniához folyamodott. Nyáry ugyanis szenvedélyes beszéde során olyan kijelentésre ragadtatta magát, hogy Magyarország csak akkor lesz „meggyőzve” — vélhetően az ausztriai birodalomhoz való tartozást kikényszerítve — „ha az utolsó magyar is leöletik”. Majd Európa megértésére tett nem világos utalás után így folytatta: „csak egy magyar maradjon meg, megmarad legalább az eszme”. Deák erre a nagyhangú kijelentésre reagált azzal, hogy ha a parlamenten kívül a legöregebbtől a gyerekig megkérdeznék az embereket, hogy „valljon elfogadják-e Nyáry Pál azon politicáját, hogy inkább egyetlen magyar maradjon fen[n], aki Magyarországot képviselje”, legfeljebb néhány ember volna, ki ezt a politikát pártolná, — „oly feltétel alatt, hogy ő legyen azon egy ember”. Az érvelést nevetés fogadta. Deák még hozzátette: „Ha egész Magyarországban csak egy magyar volna és az képviselné a magyar nemzetet, kevés baja lenne, nem kellene neki sem ministerium, sem közvélemény, sem képviselet, csak hogy miképp képviselhetné egy ember az egész nemzetet, nem értem.”80

Július 22-én délután megtörtént a felirati javaslat szakaszonkénti vitája, amelyen ugyancsak Deák Ferenc vett részt. Hozzászólására azonban csak egyszer került sor, amikor az egyik képviselő arra kért magyarázatot, hogy a szöveg úgy érthető-e, hogy Lombardia és Velence — ha akar — elszakadhat Ausztriától. Deák, érthetően kimerültén a közel kilencedik órája tartó vita követésétől, röviden reagált: „Minden magyarázatoknak és félreértéseknek eltávoztatására társaim nevében is kijelentem, hogy

80 Közlöny 1848. júl. 25.; Deák beszédei II. köt. 280-282. p.; Kossuth később megjelent az ülésen, s neki jutott a feladat, hogy Teleki Lászlónak, Madarász Lászlónak és Perczel Móricnak válaszoljon; ld. KLÖM XII. köt. 608-612. p.; (Megjegyzés: A Közlönyben felcserélték a júl. 22-i hosszú délelőtti ülés két részletben közölt jegyzőkönyvét: a júl. 25-i szám közli az első, a júl. 24-i a második részletet.)

78