A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

adását a saját logikájával nem egyezőnek nyilvánította? Mert - fogalmazott némi éllel Deák — „tanácskozásokban a logicai fegyver az, amely leghatalmasabb; vannak más fegyverek is, de én azokhoz nem értek; meglehet ezt az egyet is hibásan forgatom, de használom, mert bizalmam van hozzá”. O egyébként alternatív kérdést tett fel: vagy mondjanak le a kinyomtatásról, vagy magyarázzák meg az érintettek, hogy miért nem következedenség, amit kívánnak. Ami pedig azt az állítást illeti — védte meg Kossuthot —, hogy ő az előző napon mint Pest város képviselője nyilatkozott, nem érti. Kossuthnak, mint miniszternek tették fel a kérdést, s arra csak mint miniszter válaszolhatott, mert ha nem miniszter, nem tud megfelelő választ adni. Majd kitért Kossuthnak az ellenzék által kifogásolt, a „törpe minoritást” emlegető kifakadására, amelyet úgy tekintettek, mintha a minisztérium „leszorítaná a házat a discussio teréről”. Kossuth azt a kifejezést, amellyel az egyik követ kétségbe vonta a minisztérium „politicájának egyenességét”, sérelmesnek tartotta, ezért szólította fel a házat: nyilatkozzék, hogy a kormány politikáját helyesnek tartja-e vagy sem. Mi ebben a sértő a ház tekintélyére? — tette fel ismét a kérdést. A láthatóvá vált csekély minoritás pedig „csakugyan törpe minoritás a nagy majoritás ellenében”. A miniszter nem a vita ellen nyilatkozott, hanem csak azt akarta tudni, van-e bizalom a kormány iránt. A minisztérium nem azért várja el a ház ítéletét, mert bízik többségében, hanem azért, mert bízik a házban. Deák ekkor váradanul továbblépett érvelésében. Arra hivatkozott, hogy a kormány a választások idején sem tett lépéseket, hogy a maga számára többséget biztosítson. „Hivatkozom a ház minden tagjára, az egész nyilvánosságra, az egész országra, van-e, vagy volt-e valaha ministerium, mely a képviselők megválasztásába kevésbé avatkozott volna, mint ezen ministerium.” Deák emlékeztette a képviselőket, hogy nem az volt-e a panasz, hogy a kormány nem fogja össze, hanem szétengedi a biztos többséget. A minisztérium mit sem tett, hogy többsége legyen, hogy azt megtartsa, sőt — hangsúlyozta Deák az utókornak furcsa álláspontot — „magának a vitatkozásban is igyekszik még az irányadást is elkerülni”. Ezért — folytatta — „midőn ily ministerium a háznak bizalom, vagy bizalmadanság iránti nyilatkozatára hivatkozik, azt nem lehet arról vádolni, hogy a ház méltóságát a legkevésbé is megsérteni akarta”.79

Július 22-én folytatódott a felirati vita. A kormány képviseletében Deák volt jelen, így neki jutott a feladat, hogy Nyáry nagyívű nyilatkozatára válaszoljon. Nyári ugyanis beszéde vége felé kijelentette, hogy azok, „kik valósággal áldoztak a szabadságért”, a kormány politikáját el nem ismerhetik, „mert az nem egyéb, mint a reactio politikája, mert tesz-e az egyebet, minthogy előbb megpróbáljuk visszafoglalni Olaszországot, és akkor, midőn kényszerítve vagyunk, oly nagylelkűek leszünk, hogy hozzájuk fordulunk, s megadjuk nekik a szabadságot, mit tőlük először megtagad79Közlöny 1848. júl. 23.; Deák beszédei II. köt. 276-280. p.; KLÖM XII. köt. 606-607. p.; Fcrenczi ennek kapcsán elemzi Deák viszonyát a szervezett párthoz; Deák élete II. köt. 138-141. p.

77