A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

hoz”. Majd megkérdezte: hol és melyik parlamentben szokás az, hogy a miniszter válaszát mindjárt kinyomtassák. Perczel és társai eljárására pedig kijelentette: „Az eljárásnak ezen modora ellenkezik a politicai egyenességgel”. Visszautasítva azt, hogy ő és társai „görbe és szövevényes” politikát folytatnának, Deák még egy fontos megjegyzést tett, ami kritikája volt Kossuth eljárásának. „Még a magyar statusférfiaknak — szólt a figyelmeztetés — bele kell abba szokni, miszerint úgy járhassanak el, hogy többet elhallgassanak, mint kimondanak, s a ház egyes tagjainak minden kérdésére ne mindig feleljenek. így van ez az egész világ civilisált népeinek parlamentjeinél szokásban. Mert sok dolog van, ami még nincs befejezve, s anélkül, hogy sérteni akarnék, kimondom, hogy egy indiscret kérdésrei felelet által kockáztatik a dolog kimenetele.” Deák ezen szavai után került sor Kossuth híres nyilatkozatára, amikor kijelentette, hogy úgy látszik sem diplomatának, sem miniszternek nem való. Majd visszatérve eljárására, s annak magyarázatára, beszéde végén bizalmi szavazást provokált a minisztérium politikájáról. Mivel erre a ház nagy többsége felállt, s csak mintegy harminc ellenzéki maradt ülve, sor került Kossuth ugyancsak híres ingerült kirohanására, amikor kijelentette: „Nem óhajtottam, nem is akartam provocalni ezen scenát, de midőn a loyalitást nem tekintik, hanem azt mondják, hogy a ministerium el akarja nyomni a ház szabad akaratának nyilatkozását, akkor azt mondom, törpül- jön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat.”78

A vita ezzel még nem ért véget. Az ismét megszólaló Nyáry úgy vélte, hogy az egyszerű kérdésből — miszerint nyomtassák ki Kossuth szövegét — a ház döntése helyett két miniszter nyilatkozatára is sor került, s a második kérte a ház bizalmát is. A bizalomnak azonban tettekben és nem szavakban kell nyilatkoznia. Nyáry kijelentette, hogy ebben a vonatkozásban magát gyanún felüknek érzi, s így folytatta: „Én nyilvánítom azt, — ha nem éppen köz-helyen, de sokaknak jelenlétében — ki e pillanatban Magyarországon ministeri crisist akarna előidézni, az haza áruló, ki azt csupán tréfából, vagy dacból kívánná, az bolond.” De itt másról van szó, - folytatta, mert a minisztérium megakadályozza fontos kérdések vitáját, s már két ízben is megsértette a ház méltóságát, ezért a miniszterek rendre utasítását javasolja. Kossuth reagált először az elhangzottakra, s kijelentette: ő egy szóval sem ellenezte az általa mondottak kinyomtatását, s a bizalmi szavazatot nem erre, hanem a minisztérium iránti bizalom kapcsán kérte. Majd leszögezte, hogy Perczel kijelentését rágalomnak tekinti, s a minisztérium nevében tiltakozott azon állítás ellen, hogy az „el akarja vágni a szabad discussio terét”. Mint érintett, Deák is felszólalt. Nyárynak arra a kijelentésére reagált, hogy a minisztérium már kétszer is megsértette a ház méltóságát. Feltehetően Madarász József esetét tekinti az egyiknek, — vélte Deák. A vád a kormány ellen elhangzott, azt senki sem vitatta, s Madarász is csak magyarázta azokat. Mi volt a történtekben sértő? — kérdezte Deák. Vagy abban, hogy ő valakinek az elő78 Közlöny 1848. júl. 23.; Deák beszédei II. köt. 272-276. p.; KLÖM XII. köt. 602-606. p.

76