A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

ház tárgyalási modora ellen a kezdetekben felszólalni, mert jogában állott úgy eljárni, hogy d. a felirati javaslat sok fontos pontjából csak egyet ragadott ki. Igaz, nincs még egy pontja tervezetnek, amelyről annyira eltérnének a vélemények mint az, amelyet többen vitattak. Kossuth ígéretet tett az általa elmondottak formulázására (határozati formába öntésére), várják azt meg, s azután menjenek végig a felirati javaslat pontjain. Személyesre fordítva a szót így folytatta: „Nekem azon gyengeségem van, hogy szeretek ragaszkodni a logicai rendhez, s nem pedig pedantságból, hanem azért, mert tapasztaltam, hogy semmi nem segíti elő a tanácskozásnak vitelét s annak hamarítá- sát, mint a logicai rendnek követése.”77

Másnap, július 21-én Deáknak ismét szembe kellett szállnia az ellenzék nyilvánvaló időhúzó taktikájával. Kossuth ugyanis az előző napi kívánság és saját vállalása következtében formulázta a kormány álláspontját az olasz segély kérdésében. Ezt követően Madarász László, majd Nyáry Pál követelték Kossuth szövegének kinyomtatását. Deák azonnal rámutatott, hogy az előző napon Kossuth általános tájékoztatásának kinyomtatását nem kívánták, most annak egy részletkérdése kapcsán ragaszkodnak a kinyomtatáshoz, mert — mint mondják — anélkül nem tudnak tanácskozni. Ez olyan ellentmondás, amely magyarázatot igényel, hogy miként lehetett tegnap az egész politikának vizsgálatát megkezdeni, s most egy részlet kapcsán halasztást igényelni. Az ellenzék kísérletét Deák szavai után Perczel Mór újította meg, aki személyeskedve kijelentette, hogy „nincs egyenesség igazságügyminister úr kijelentett nyilatkozatában” (ti. érvelésében). Perczel azzal érvelt, hogy az előző napon Kossuth a képviselő mondta el véleményét, most a kormány állásfoglalását hallották tőle. Abban pedig két kérdés van: békekötés útján és a monarchia egységének fenntartása mellett az olasz tartományok szabad intézményeinek biztosítása, vagy ha ez nem jár sikerrel, a katonai erő alkalmazásának feltételezése. Perczel hosszú érvelése során azt is kijelentette, hogy nem ért egyet a kormány politikájával, s megismételte, hogy a Kossuth által megfogalmazott szöveg kinyomtatását igényli. Deák erre válaszolva Perczel nyilatkozatát olyan vádnak minősítette, amellyel a minisztériumot azzal vádolja, mintha egy fontos kérdést mellőzni, átugrani akarna. Majd kifejtette: az előző napon a kormány közölte, hogy bizonyos feltételek mellett segélyt akar adni, s azt miként tenné. Ez utóbbi kapcsán felmerült aggályok miatt került sor Kossuth aznap ismertetett formulázására. Perczel nem akar segélyt adni — érvelt Deák —, akkor miért akad most fel azon, hogy miként adassék a segély. Az ő logikája szerint a kérdés így áll: „Midőn arról van a kérdés, hogy a legelső kérdés az: megtörténjék-e a tárgy, vagy sem; a másik kérdés pedig az, miképpen történjék meg? azon embernek, ki azt mondja, hogy semmiképp se történjék meg, igen könnyű hozzászólni a dolog77 Közlöny 1848. júl. 22.; Deák beszédei II. köt. 269-270. p.; A kormány júl. 4-i emlékiratát ld. KLÖM XII. köt. 365-373. p.; A júl. 5-i minisztertanácsi határozatot: Minisztertanácsi jkvek 60-61. p.; Kossuth felszólalásait: KLÖM XII. köt. 588-599. p.

75