A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban
Deákra milyen szerep hárult az országgyűlés megalakulása kezdetén. Deák a parlamenterizmus eszméjét, annak gyakorlatát, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom viszonyát kellett hogy fejtegesse a maga finom jogérzékével az új helyzettel ismerkedő képviselők előtt.73 Deák aktivitása a következő napokban is számottevő volt. A beteg Kossuth a július 11-i, a kormány védelmi programját előterjesztő nagysikerű beszéde után eltávozott. A minisztérium képviseletében jelen lévő Deáknak kellett megakadályoznia, hogy az ünnepi hangulatban lévő képviselők anélkül oszoljanak szét, hogy megszülessen a határozat: amíg a házszabályokat kidolgozzák, a felirati javaslat szövegét elkészítő bizottság is kezdje meg munkáját.74 Július 13-án Deáknak a napirend előtt szót kérő Madarász Lászlónak, majd a védelmi intézkedésekről beszámolót sürgető Zsembery Imrének kellett elmagyaráznia, hogy előbb meg kell alkotni a házszabályokat. Azok intézkednek arról, hogy mikor és mi módon kell interpellálni, mikor kell a választ bizottmányba vinni (ti. zárt ülésen meghallgatni a miniszteri választ). Látva a képviselők egy részének türelmetlenségét, Deák így figyelmeztetett: „Csak arra kérem a házat, hogy ha interpellatiot tesz valaki, az, akkorig míg a dologról felvilágosítva nem lesz, függessze fel ítéletét, s a kárhoztató vagy megrovó kijelentésekkel méltóztassanak felhagyni.”75 Július 15-én Deáknak még mindig az interpelláció kérdéseivel: annak elfogadásával, illetve az interpelláció jogával kellett foglalkoznia. Ez alkalommal eredetileg Mészáros Lázár válaszolt a kérdésekre, többek között arra, hogy küldenek-e újoncokat Olaszországba. Amikor Patay József további kiegészítést kívánt, Deák hozzászólt. Kifejtette, hogy ha a minisztérium valamely tagja által az interpellációra adott válaszát nem tartják kielégítőnek, újabb kérdést lehet a miniszternek feltenni. A körül73 A vita történetéhez még az is hozzátartozik, hogy miután a ház megszavazta, hogy másnap Kossuth előadói beszédére kerüljön sor, s a képviselők többsége az ülést befejezettnek tekintette, Nyáry új kérdéssel állt elő. Ennek során a torontáli lázadásról, a magyar településeket fenyegető veszélyről akart dokumentumokat előterjeszteni, és ismét felvetette „az országos, vagy ministerialis, vagy nem tudom miféle biztos” kérdését. Előbb Kossuth válaszolt, azt ígérve, hogy az interpellációra majd a bel- és hadügyminiszter ad választ. Majd Deák nyilatkozott, s egyrészt méltányolta a felszólaló igényét az események (és a dokumentumok) megismerésére, másrészt arra volt kíváncsi, hogy miként értette Nyáry, hogy a háznak segítenie kell a kormánynak. Mert — mint mondotta — „a ház a végrehajtó hatalom körébe nem avatkozhatik, hanem legfeljebb csak azt mondhatja, hogy kötelessége a ministeriumnak arról rendelkezni; annyival is inkább, mert a ház se az eszközökkel, melyek már megvannak, nem rendelkezik, sem a módot, mellyel ezen eszközök használtatni fognak, nem ismeri.” KLÓM XII. köt. 416. p.; Deák beszédei II. köt. 354-355. p. 74 Közlöny 1848. júl. 12.; Deák beszédei II. köt. 256-257. p. Deák ezen az ülésen nyilatkozott az or- szággyűlés előtt álló feladatokról, s leszögezte: az erdélyi magánjogi kódex átalakítása nem ennek az ülésszaknak a feladata; Deák beszédei II. köt. 258-259. p. 75 Közlöny 1848. júl. 14.; a Zsembcrynek adott válasz: Deák beszédei II. köt. 260-261. p. 73
