A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Urbán Aladár: Deák Ferenc a Batthyány-kormányban

Közben megérkezett Kossuth, aki Nyáry szavai után azonnal szólásra emelkedett. Közölte, hogy betegsége miatt nem volt jelen eddig az ülésen, s hallja, hogy az elnök által a másnapi napirendre tett javaslatot egyesek ellenzik. Sőt egy képviselő árulással vádolta meg azokat, akikre az ország ügyeit bízták. Kossuth a vádat igen határozottan visszautasította és követelte, hogy az említett képviselő — akit nem nevezett meg — bizonyítsa be vádját, mert különben „a belbéke felháborítójának” és az ország jövendője kockáztatójának fogja tekinteni.71 Kossuth szavait befejezve és a szószékről eltávozva még javasolta, hogy a szólásra jelentkező Madarász Józsefet hallgassák meg. Madarász kijelentette, hogy ő arra utalt, hogy vannak, kik a lázadókkal fegyverszünetet kötöttek, amivel „a nemzet elleni erőt nevelni engedték, a mi erőnket pedig ez által fogyasztották”. (Ez Csernovics Péternek a szerb felkelőkkel kötött tíznapos fegyverszüneti szerződésére vonatkozott.) Deák azonban Madarász mentegetőzését nem hagyta szó nélkül. Mivel az ülésen ő képviselte a kormányt, s Kossuth — aki a fejleményekről értesítve sietett a képviselőházba — nem ismerte az előzményeket, visszatért a kérdésre. Deák hangsúlyozta: Madarász magára vessen, ha félreértették. Szavai, amelyeket azonnal feljegyzett, csak egyféleképpen voltak érthetők. „Nincs ember, ki magyarul tud, ki e szavakat másként értheté, mint a kormány eljárására, mert a múlt országgyűlés óta az országnak képviselete másra nem volt bízva, mint a kormányra.” Majd folytatta: ha bárki a képviselők közül „okadatolás nélkül” általánosságban azt mondja, hogy nem bízik a kormányban, hogy a kormány ügyeden, taktikában, „maradványa a táblabíró poliúcának”, nem tartja felelősségre vonhatónak. Ha azonban a ház előtt azt állítja, hogy a minisztérium „ármánnyal kezelte az ország képviseletét”, ez már bizonyítást kíván. Nemcsak azért, mert egyes emberek becsületét sérd, hanem azért is, mert ha az állítás igaz, a minisztérium egy óráig sem láthatja el becsülettel feladatát, mert nemcsak alkalmadan, hanem áruló is, s „az ilyenek kezébe pedig a haza nem teheti le a hatalmat”. Magán- társaságban, baráti körben megelégedett volna egy baráti figyelmeztetéssel. így azonban — folytatta Deák — amikor a ház nyilvánossága előtt elhangzottakról „a sajtó útján minden szó széthordatik”, a minisztérium nem hallgathat, mert akkor azt hihetik, hogy a vádra a kormány nem tud válaszolni. A miniszterek feleletre vonhatók, kötelezhetők a dokumentumok bemutatására, vizsgálják meg azokat. De „kárhoztató, becstelenítő szót” kimondani nemcsak nem illik, de nem is szabad mindaddig, amíg a kormány a nemzet és a fejedelem bizalmát bírja. Ha Madarász József megmarad mentegető magyarázata mellett, azt tudomásul veszi, de nemcsak mint miniszter, hanem mint képviselő szívesebben vette volna, ha a magyarázat másik része, ami arra a bizonyos fegyverszünetre vonatkozik, interpelláció formájában hangzott volna el.72 Az elhangzottak részletes bemutatását az indokolja, hogy azokból jól kitetszik:

71 KLÖM XII. köt. 513-415. p.

72 A vitára ld. a Közlöny 1848. júl. 11 -i számát; Deák felszólalását: Deák beszédei II. köt. 251-253. p.

72