A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás

sági felszerelés, illetve tőke hiányában — a bérleti rendszert vezetik be. Európai, illetve hazai példákkal bizonyította (Fejér és Torontál megyére hivatkozott), hogy a bérlők az agrártársadalom legsikeresebben polgárosuló rétegét alkotják. A törvény- hozás intézkedései azonban elvágják egy ilyen típusú fejlődés útját, amikor megrendítik a tulajdon biztonságát. „Ezen törvény példát ad arra, hogy a tulajdonos nem bizonyos arról, ha vajon amit haszonbérbe adott ki, a jövő évben nem veszi-e el a törvényhozás, és nem adja-e oda a haszonbérlőnek?”

A tulajdonbiztonság megrendülése az egész nemzetgazdaságra is káros következményekkel járhat, folytatta Deák. A gazdasági modernizáció (beleértve az iparosítást) nem nélkülözheti a külföldi tőkét. Egy olyan országot azonban, ahol a hitelek fedezetéül szolgáló tulajdon nincs teljes biztonságban, el fog kerülni a tőke. „A törvényhozónak az ország összes érdekeit kell figyelembe venni”: fejtegetéseinek konklúzióját abban foglalta össze, hogy (belenyugodva a szőlődézsma eltörléséről már meghozott határozatba) „mind ezen, mind a többi pontoknál el kell kerülni azt, hogy az állam által történjék a kárpódás, és hogy ajándékozzunk valamely osztálynak, amely nem szorult rá annyira, mint az, aki ajándékoz”.63

Deák sokoldalú és magas színvonalú érvelése azonban nem győzte meg a képviselők többségét: 152 szavazattal 105 ellenében elvetették az eredeti javaslatot és kimondták a majorsági zsellérek állami kárpóüással történő felszabadítását. Deák rugalmasságát, illetve a parlamentarizmus elveinek mélységes tiszteletét jelzi, hogy rögtön leszavaztatása utáni felszólalásában állást foglalt amellett, hogy a többség által elfogadott állami megváltás alkalmazásában ne tegyenek semmilyen különbséget a majorsági zsellérek különböző kategóriái között.64

A törvényjavaslat vitája itt, a 13. §-nál félbeszakadt. Ekkor már a képviselők minden figyelmét a hadiesemények kötötték le. Szeptember 25-én azután éppen Deák felszólalása nyomán utasította el a Ház Bezerédj István indítványát, aki folytatni akarta a törvényjavaslat tárgyalását. Deák arra hivatkozott, hogy a képviselők jelentős része távol van, a honvédelem szervezésén fáradozik, így a törvényhozás legitimitása meggyengült. Ráadásul e tárgy, mely a társadalmi béke megőrzése szempontjából igen kényesnek számít, nyugodt megfontolást kívánna, tehát tárgyalását halasszák békésebb időre.

63 Deák beszéde: Kónyi i. m. II. kötet 323-332. p.

MK0nyi i. m. 333-335. p. Megjegyezzük, hogy a szemtanú Pap Dénes ellenkező kimenetelt tulajdonít a szavazásnak, azaz szerinte csak az úrbéres zsellérek állami megváltását mondták ki (i. m. II. kötet 290. p.). Az ülés hivatalos jegyzőkönyve azonban egyértelműen Deák leszavaztatásáról tudósít. (Közlöny, 1848. szeptember 24. 107. szám 550-553. p.) Az ellentmondásra magyarázatot adhat a tanácskozási rend megbomlása. Fábián Gábor éppen a vita előtt intette rendre képviselőtársait, mondván: „ha valami idegen látná a tanácskozást, e házat kávéháznak tartaná”. (Pap Dénes i. m. II. kötet 289. p.)

49