A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
November végéig nem is tűztek napirendre semmilyen törvénytervezetet - a hűbéri maradványok megszüntetésével kapcsolatos javaslatok pedig egyáltalán nem kerültek többé az országgyűlés elé. Bár a radikális sajtó (elsősorban Táncsics lapja, a Munkások Újsága), valamint a községek kérvényeinek sokasága nem engedte elfelejteni a rendezés hiányos voltát, az országgyűlés az önvédelmi harc körülményeit nem találta alkalmasnak a törvényalkotásra. A politikai célszerűség is azt diktálta, hogy ne bolygassák a kérdéskört. Nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a függőben maradt kérdések eldöntése során vagy a volt jobbágyok, vagy a nemesség érdekeit sérelem éri. A szabadságharc sikere érdekében azonban egyik fél támogatásáról sem mondhatott le a kormányzat. úrbéri törvényjavaslatok utóélete A „hűbéri” maradványok kérdését persze a rendkívüli körülmények ellenére sem lehetett tartósan szőnyeg alá söpörni. így 1849 elején (már Debrecenből) kormány- biztost küldtek ki Szatmár megyébe a még mindig robotoltató földesurak ellen sűrűn érkező panaszok kivizsgálására.65 AZ OHB-hez a másik oldalról, a földesuraktól is érkeztek beadványok épségben maradt jogaik bitorlásáról, illetve a tulajdon biztonságának megrendüléséről. Mándi Péter Szatmár megyei birtokos mintha csak Deák szeptemberi jóslatainak pontos beteljesüléséről tudósítana: az úrbéresek „ingyenkapása a majorsági telkűeket hasonló tulajdon-kapási vágyakra bátorítván, a törvényhozó testület itt is igényekre jogosítá őket kihírlelt beszédei s irataival”; szerinte már „a communismus előestvéjét ünnepli népünk”. A kormánybiztos (Szárazberky Nagy József bihari képviselő) javaslata alapján készített aztán Nagy Károly, az igazságügyminisztérium államtitkára egy tervezetet66, amelyet Kossuth kormányzóelnöki rendelet formájában emelt jogerőre a Függedenségi Nyilatkozat kihirdetésének napján. A rendelet — Deák javaslatának szellemében — kimondta, hogy vitás esetekben mindig a földesúr lesz köteles bizonyítani a vitatott föld majorsági voltát. Míg ez meg nem történik, a telek úrbéresnek, azaz állami kárpódással felszabadultnak tekintendő. Átvette a rendelet Szentkirályi Móric márciusi értelmezését is, amikor úrbériségnek tekintett minden olyan jobbágyi birtokot, amely után állami adót fizettek.67 Ezekkel a jogelvekkel a gyakorlatban tovább tágította a jobbágyfelszabadítás körét, de végleges megoldást minden függő kérdésben továbbra sem hozott. 65 KLÓM XIV. kötet 453-455. p. “KLÖM XIV. kötet 768-769. p. 67 Kossuth Lajos Kormányzóelnöki iratai. S. a. r. Barta István. Budapest, 1955. KLÖM XV. kötet, 43- 46. p. 50
