A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
háznak járó megváltási összeget egyenesen az állami kincstárba fizessék a szőlőbirtokosok.57 Még ezen a napon megkezdődött a második, a majorsági zsellérekről szóló fejezet tárgyalása is. A 12. §-ban olyan módosítást fogadott el a képviselőház, amely méltó folytatása volt az áprilisi törvényeknek, vagy a szeptember 15-i, a szőlődézs- mát eltörlő határozatnak. A régi liberális politikusnak, a „Szatmári 12 pont” szerzőjének, Somogyi Antalnak a javaslatára kimondták ugyanis, hogy a „majorsági házas zsellérektől házaikat és házhelyeiket elvenni nemcsak nem lehet, sőt az ezektől járó tartozások az 1848:9 t. cikkben meghatározott móddal a közállomány által lesznek megváltandók”.58 Az országgyűlés tehát kiterjesztette az állami megváltást a majorsági zsellérekre is! Ezt az aktust a történetírás általában Kossuth kormányzóelnöki rendeletéhez szokta kötni, nem véve tudomást erről a törvényhozási előzményről. Természetesen annyiban indokolt Kossuthnak tulajdonítani a jobbágyfelszabadítást jelentősen továbbfejlesztő lépést, amennyiben a Deák-féle törvényjavaslat nem emelkedett jogerőre (így természetesen módosítása sem, leszámítva a szőlődézsma eltörlését kimondó országgyűlési határozatot). A javaslattevő szerint „miután a ház még az 1/4 telkes jobbágyokra nézve is, kik szőlőkkel bírnak, azt határozta, hogy azoknak a szőlőit a státus fogja megváltani, következetlenségbe esnék akkor, ha a zselléreket önmaguk áltak kívánná megváltatni”. Az indítvány valóban megfelelt a szeptember 15-i határozat szellemének és irányának, elfogadása valóban logikus következménynek tűnhetett. Ez a javaslat alkalmat adott Deáknak, hogy nagy beszédben fejtse ki véleményét a törvényhozásnak az úrbéri viszonyok felszámolása terén tett újabb lépéseiről, sőt a jobbágyfelszabadító áprilisi törvényről is. Feltűnő lehet, hogy a törvényjavaslat készítőjének neve eddig nem fordult elő az képviselőházi vita résztvevői között. Ennek oka az volt, hogy Deák szeptember 16- án az országgyűlés delegációjának élén Bécsbe utazott, hogy felvegye a közveúen kapcsolatot a birodalmi gyűléssel. A küldetés kudarccal végződött, a 12 tagú delegáció szeptember 20-án indult haza,59 és 21-én érkezett meg a magyar fővárosba, mint erről Deák maga beszámolt sógorának írott levelében.60 Deák másnap, 22-én délelőtt már megjelent a képviselőházban, és igen aktívan részt vett annak munkájában. Vi57 Beér-Csizmadia i. m. 247-248. p. 58 Beér-Csizmadia i. m. 248.p. 59 A delegáció útjára vonatkozóan lásd Gergely András: Magyar küldöttségek Bécsben 1848 szeptemberében. In: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon. Tanulmányok Szabad György 70. születésnapjára. Szerk Orosz István — Pölöskei Ferenc. Budapest, 1994. 296- 302. p. 60Kónyi i. m. II. kötet 319. p. 46
