A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
rális szempontból sokkal jobb lett volna, ha a jobbágyok maguk is hozzájárulnak az örökváltsághoz, legalább jelképesen: „ha csak egy húszassal váltotta volna meg magát a volt jobbágy, csak tette volna ezt maga”. O is támogatta azt az elvet, amiben egyetérteni látszott a Ház, hogy a továbbiakban akik „a váltságot megbírják, fizessék magok”. (Egyébként maga is az érdekeltek, a megváltást fizetendők közé tartozott: „a szőlőbirtokosoknak 2/3-da ilyen magamféle kaputos szegény legény” — mondta.) Ezt az elvet pártolta az országgyűlés kuriózumának számító berettyóújfalusi parasztképviselő, a negyedtelkes volt jobbágy, Szivák Miklós is.54 A szeptember 20-án kezdődött részletes vitában már konkrétan a „kvalifikáció” kérdését kellett eldönteni, azaz meghatározni a kritériumot, hogy mely szőlőbirtokosok helyett vállalja magára az állam a megváltást. Maga az állami megváltás elve biztos többséget kapott (172:82). Utána viszont leszavazták a Kossuth által javasolt kritériumot, miszerint azok helyett vállalja el a státus a kármentesítést, akik a szőlőt saját kezükkel művelik. Leszavazták azt az indítványt is, hogy azok legyenek a kedvezményezettek, akik „a múlt országgyűlés által semmi engedményekben nem része- síttettek”, miként azt is, hogy azoknak ne kelljen fizetni, akiknek szőlőjükön és házukon kívül egyéb vagyonuk nincs. A negyedik kísérletnél 1/8 teleknél akarták meghúzni az állami kármentesítés alsó határát, de többséget csak az ötödik javaslat nyert, amely szerint „a szőlődézma kárpódását azok helyett, kiknek földbirtoka a dézmát fizető szőlőn felül 1/4 úrbéri telket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot meg nem halad, az állomány teljesíti”.55 A következő napon folytatódó részletes vitában az állami megváltásra való jogosultság kritériumát kiegészítették azzal, hogy azok is maguk fizessenek, akiknek 500 ezüstforintot meghaladó vagyonuk van. A további paragrafusokban annyi változás történt Deák tervezetéhez képest, hogy az önmegváltás végrehajtásának szabályozását csak az állami kármentesítésből kimaradókra vonatkoztatták. Elfogadták a központi bizottmány azon javaslatát, hogy a törlesztés futamidejét húszról tíz esztendőre csökkentsék.56 A részletes vita következő (és mint utólag kiderült: utolsó) napján elvetették azt az indítványt, hogy az állami és egyházi birtokon kárpóüás nélkül szűnjön meg a szőlődézsma. Az elutasítást azonban nem a birtokosok „szektorsemlegességével” indokolták, amit Deák fentebb idézett állásfoglalása hangsúlyozott a kincstári birtokokkal kapcsolatban. Inkább azt kifogásolták a képviselők, hogy a javaslat jogtalan előnyhöz juttatta volna ezen birtokok jobbágyait a magánföldesurak alattvalóival szemben; elfogadták viszont azt az (enyhén egyházellenes) indítványt, hogy az egy54 Pap Dénes i. m. II. kötet 275-278. p. 55 Beér-Csizmadia i. m. 243-244. p. 56 Beér-Csizmadia i. m. 245-246. p. 45
