A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)
Fónagy Zoltán: Deák Ferenc és a jobbágyfelszabadítás
nyomán került a határozatba az a megszorítás, hogy az állami kármentesítés csak azokra vonatkozzon, akik maguk művelik a szőlőt. Erre a korlátozásra azért volt szükség, mert a nagy borvidékeken számos nemes, sőt arisztokrata birtokolt olyan szőlőt, amely után egy másik birtokosnak tartozott dézsmával; azt pedig Kossuth az igazságossággal és a törvény céljával összeegyeztethetetlennek tartotta, „hogy az ország kármentesítse pjeldának] o[káért] Breczenheim herceget azon dézmáért, melyet neki herceg Esterházy fizet.”51 A képviselőház szeptember 22-én utasította a miniszterelnököt, hogy a szőlődézsma eltörléséről hozott határozatot a törvényhatóságok által azonnal hirdettesse ki.52 Felmerülhet a kérdés, hogy mi indokolta ennek ez egy problémának az elkülönítését, és a március 18-i eseményekre emlékeztető gyors elintézését? Hiszen eddig éppen a kormány rendszerbe foglalt, átfogó törvényjavaslatára várva tették félre az egy- egy kérdés megoldását szorgalmazó képviselői indítványokat. A sietségnek több oka is volt. A szőlődézsma (egyes helyeken más néven ismerték, pl. hegyvámként) a parasztság széles rétegeit terhelte. Az iparosodás előtti Magyarországon a bor alapvető élelmiszernek számított, a szőlőtermelés pedig a mezőgazdaság egyik legfontosabb (egyben legjövedelmezőbb) ágazata volt, a nagy borvidékeken egyenesen a megélhetés alapja. A szőlőhegyek, ahol a parasztok által bírt szőlők túlnyomó része feküdt, nem tartoztak az úrbéres telekhez, így rájuk nem vonatkoztak az áprilisi törvények rendelkezései. A szőlőbirtokos jobbágyok viszont természetesen a szőlőket is felszabadultnak tekintették a dézsmaadás alól, ami az őszre konfliktusok tömegét ígérte. Szeptember közepén, a szüret kezdetével ezek a konfliktusok karnyújtásnyi közelségbe kerültek. Ezért emelték ki ezt az egy kérdést az általános rendezésből. Nem szabad elfelejteni azt a tényt sem, hogy az országot ezekben a napokban támadás érte: mivel az úrbéri javaslat tárgyalása előreláthatólag hosszabb időt vesz majd igénybe, a kormány javasolta, hogy legalább a nép legszegényebbjeinek jelentős része kapjon valamilyen azonnali segítséget, amely lelkesíti a haza védelmére. Szerepet játszhatott az a riadalom is, amelyet J ellacic állítólagos ígéreteinek híre keltett. Ezért nyilatkoztatta ki szeptember 15-én olyan sietősen a képviselőház határozatilag, hogy „a szőlő után járó úri dézsma, vám és másnemű adózások a törvény által meghatározandó méltányos kárpótlás mellett teljesen megszüntetni rendeltetett.” Az igazságügyminiszter által benyújtott törvényjavaslatról képviselőház központi bizottmánya véleményének bevezetőjében leszögezte, hogy annak elveivel a többség egyetértett, csak egyes paragrafusok módosítását javasolják. Egyetlen vonatkozásban jelentett lényeges előrelépést a központi bizottmány módosítása Deák javaslatához képest: kötelezővé kívánta tenni minden feudális eredetű szolgáltatás megváltását, azaz végérvényesen meg akarta szüntetni a jobbágyviszonyok minden maradványát. 51 Pap Dénes, i. m. II. kötet 232. p., KLÖM XII. 595-596. p. 52Beér-Csizmadia, i. m. 247. p. 43
