A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

5-én érkezett meg Budapestre. Kossuth röviden „abdikácionális [lemondási] komédiának” nyilvánította azt.19 Az országgyűlésnek azonban reagálnia kellett erre a lépésre. Kemény Zsigmond haditörvényszéki védőirata szerint az országgyűlési döntés a következőképpen született:

„Az uzurpáció feletti határozat genezise következő:

Kossuth magához hívatván Deákot és Pázmándyt, elbeszéli szándokát. Ezek egész eréllyel ellenszegülnek, és sok küzdés után szelídebb nézetekre bírják őt.

Osszegyűjtetik egy vegyes titkos ülés.

Kossuth a szószékre lép, s csúfosan kijátszva azokat, kikkel konferenciát tartott volt, első tervét adja elő, s egy már kész szerkezetből proklamálja, hogy Ferenc Józsefet árulónak tekinti az országgyűlés.

Képzelni alig lehet a vegyes ülés megdöbbenését és bámulatát; csak aki, mint én, személyesen jelen vala, szerezhette meg magának ama mély, de kétségbeejtő meggyőződést, hogy nagyobb illúzió nincs, mint háborgó időben egy tanácskozó testület szellemét a hozott határozatokból ítélni meg. A „többség”, a „közakarat” csak köpönyeg, melybe egyesek takarják ambíciójukat.

Kossuth nyilatkozatára Pázmándy, bár mint elnök a szabályok szerint a diszkusz- sziókba nem vegyülhetett, egész szerénységgel figyelmezteti a vegyes ülést, miként Kossuth indítványának következményei beláthatatlanok, s ő meg van győződve, hogy e lépés akár a jogosság, akár az esélyesség szempontjából tekintve helytelen.

Deák föláll székéből, szintén szóhoz akarván jutni.

De Kossuth magánkívüli dühhel fordul Pázmándy felé: „Meg vagyok győződve — kiáltá —, hogy ha Windisch-Grátz Pestre jő, engem — ekkor nyakán végig vonta kezét — fölakasztatni fog. Azonban legyen az előttem szóló is meggyőződve, hogy lesz, aki azokat előbb felakasztassa, kik szavaik és tetteik által Windisch-Grátz bejövetelét elősegítik”.

Ily őszinte vallomás után, minden észrevétel nélkül, a szerkezet rögtön elfogadtatott”.20

Magáról a trónváltozásra adandó válaszról a Kossuth által javasolt országgyűlési nyilatkozat december 7-én úgy foglalt állást, hogy „Magyarország királyi széke, a nemzet előleges megegyezése nélkül csak az emberiség közös törvénye következtében, a koronás király halála által ürülhet meg”. Amíg ez nem történik meg, „a magyar királyi szék birtokával senki egyoldalúlag nem rendelkezhetik”. Csak az minősül Magyarország királyának, aki megesküszik a törvényekre, s szabályosan megkoronáztatja magát. Minden más eset trónbitorlásnak minősül. Az országgyűlési határo19 Ld. erre Csány Lászlóhoz intézett dec. 5-i levelét. Közli KLÓM XIII. 649. p.

20 Beksics Gusztáv 63-64. p. Beér — Csizmadia nem közli a zárt ülésről szóló tudósítások között. Az ülésre ld. még Marczius Tizenötödike, 1848. dec. 8. 913. p.; Szilágyi Sándor: A magyar forradalom története 1848 és 49-ben. Pest, 1850. 241. p.; Horváth Mihály II. 149-153. p.

193