A Batthyány-kormány igazságügyminisztere - Zalai gyűjtemény 43. (Zalaegerszeg, 1998)

Hermann Róbert: Deák Ferenc tevékenysége 1848 októberétől a szabadságharc végéig

zat tehát lényegében elutasította a trónváltozást, s továbbra is a joggyakorlásában nyilvánvalóan korlátozott V. Ferdinándot tekintette Magyarország királyának, de nem zárkózott el Ferenc József elismerése elől, ha az hajlandó betartani az alkotmányos játékszabályokat.21

Kemény elbeszélésével kapcsolatban legfeljebb az ad okot némi kételyre, hogy Hunfalvy naplója mit sem tud az egész zárt ülésről és Pázmándy meg Deák állítólagos fenntartásairól. Mindenesetre érdekes, hogy a kérdés december 7-i parlamenti vitáján Kossuth nem vett részt, de nem szólalt fel a vitában Deák sem. Mi lehetett ennek az oka? Talán az, hogy Deák maga is tudta: az udvar lépése törvénytelen, ám nem tartotta tanácsosnak az ezzel kapcsolatos nyílt magyar állásfoglalást. Pulszky Ferenc emlékiratai szerint Deák „hideg észjárással számítgatta az eseményeket, s a trónváltozás után elveszítette reményét”.22

Deáknak ebben az időszakban elhangzott felszólalásai vagy tökéletesen érdektelenek, vagy olyan szakmai kérdésekben foglalt bennük állást, amelyeknek nemigen volt közük a nagy politikai kérdésekhez.23 Kétszer is felszólalt a Ludoviceum, a magyar katonai akadémia ügyében; egyszer a Ludoviceumra vonatkozó hadügyminisz- teri előterjesztés kinyomtatását javasolta, egyszer pedig az előadások nyilvánosságával kapcsolatos kétségeit hangoztatta.24 December 4-én a közmunkák fejében kivetendő adók mértékének meghatározását sürgette, december 23-án és 24-én pedig az úrbéri kármentesítés vitájában az aránylagos kárpódás mellett érvelt, hozzátéve, hogy a végleges összeg meghatározása előtt történő előlegezést igazságosnak véli.25

December 12-én, amikor már ismert volt, hogy Franz Schlik altábornagy hadteste Galíciából betört a Felvidékre, s elfoglalta Eperjest, s hogy az OHB elkészített új pecsétjén nem szerepelt a korona, s az OPíB új esküszöveget rendelt a katonaságnak, Deák az utcán nevetve mondta több képviselőnek, köztük Hunfalvy Pálnak: „elveszünk ugyan mindnyájan, de megmarad Perccel hadügyminiszternek és a másik [Kossuth] pénzügyminiszternek?’26 Hunfalvy feljegyzése igazolja Tóth Lőrinc azon megállapítását,

21 Közli Pap Dénes: Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848-1849. II. k. Pest, 1869.. 261-262. p. és Bccr — Csizmadia 324-328. p. Ld. még Kónyi II. 355-356. p. - Király Béla 127. p. szerint Deák a Ferenc József trónralépését bitorlásnak nyilvánító határozat mellett szavazott. Forster-Arnold Florence: Deák Ferencz. Életrajz. Ford. Pulszky Ágost. Bp., 1881. 108. p. szerint a képviselőház Deák szellemében fogalmazta meg a trónbitorlásról szóló határozatát.

22 Pulszky Ferenc: Életem és korom. S. a. r. Oltványi Ambras. Bp., 1958. I. k. 454. p.

23Ferenczi II. 198-199. p. is kiemeli ezt, de ő ezt kiterjeszti az októberi beszédekre is.

24Kónyi II. 352-353. (nov. 23.), 356-357. p. (dec. 9.)

25 Kónyi II. 357-363. p.

26 Hunfalvy 121-123. p.

194